Közéleti, kulturális, és tudományos szövegeim csokorba szedésével
kívánom a kedves Olvasót töprengésre késztetni. Vagy dühöngésre. Esetleg józan gondolatai számbavételére; kinek mi a zsánere.
Az elszámoltatás közérdeket szolgál(na), a bosszú önérdeket szolgál (majd), még akkor is, ha az utóbbit az előbbi köntösébe csomagolják. Legyen ez a kulcsmondat, a fő tétel.
Keressük a választ arra a kérdésre, hogy a 2026-os országgyűlési választáson a nagyra hízott tömeg döntésében miért nem volt egy csöppnyi racionalitás sem. Például a kisebbik rossz logikája.
Nem tudtam én semmit a KIX című magyar dokumentumfilmről, mielőtt nézni kezdtem, csak amit a HBO Max egyetlen mondatban jegyzett: „12 év története egy budapesti fiúról, Sanyiról, aki randalírozó kölyökből közellenséggé válik, ritkán látott módon bemutatva családja mindennapjait”.
A sorozat egy rendhagyó családon belüli erőszak körülményeit tárgyalja, rávilágítva azon emberi gyarlóságokra és rendszerhibákra, amelyekről a nemzeti oldal nem szívesen beszél, így hallgatásával átengedi a témát olyan szócsöveknek, akik végül ideológiával nyakon öntve tálalják. Pedig a könnyű vagy súlyos testi sértésbe, rosszabb esetben halálba...