War again!

Olybá tűnik, hogy Trump elnök úr "Make Amerika great again!" kampánymondata igen röpke idő alatt vált a már fent említett megszokássá. Ha nem figyelnék a világra, még azt is hihetném, hogy nem Trumpot választotta meg az istenadta amerikai nép, hanem az idegrángásos némbert, akit ha csak látok, minimum lábrázás kerülget, maximum meg a szopornyica. Ez a helyzet, így állunk. Azonban az egésznek a legszebb része Trump azon megszólalása volt, még az elején, hogy "majdnem biztos vagyok benne", Bashar el-Assad a ludas a vegyi fegyveres gyilokban. Aha, értem. Majdnem biztos. Én meg majdnem híres. Ugye?

Eljött tehát a pillanat, amikor az USA már arra sem veszi a fáradtságot, hogy valamelyest tényleg hihető casus bellit barkácsoljon össze. Nem mondom, hogy vártam, de azt sem, hogy meglepett. Ünneplik érte az elnököt, hát hogyne ünnepelnék, hisz régóta köztudott, hogy a népnek nem kell más, csak cirkusz és kenyér. A cirkusz már megvan, ennyi amit biztonsággal állíthatunk, ám a rozsdaövezet kenyere még várat magára. A nép persze ilyen, mindig is ilyen volt, a tömeg, az embermassza alig gondolkodik, némelyek két-, esetleg három lóerős szürkeállománnyal élik le az egész életüket. Nincs ez másként Európában sem, a nép, a dölyfös fehér ember, zsebében szorongatva a bölcsek kövét azt gondolja magáról, hogy tud, mindent tud, hiszen birtokol.

A Bródy Sándor utcában, a körút sarkán van egy közlekedési lámpa, emlékszem sokat kódorogtam arra még megboldogult egyetemista koromban, jaj de szép is volt. Na de ez a lámpa, amikor zöld, akkor a gyalogosátkelő, közérthetőbben a zebra lámpája piros. Eddig persze nem mondtam semmi újat, ám a lényeg most jön. Tehát, amikor piros a gyalogosok lámpája, akkor a gyalogosok, mint rendes, törvénytisztelő polgárok, megállnak. De! Abból az utcából, amikor én arra jártam, soha nem jött ki egyetlen autó sem. Soha. Tudom, hogy ez matematikailag és technikailag is lehetetlen, nyilvánvaló, mégis így történt. Isten bizony, amikor én ott jöttem és mentem - semmi! Gépjárműnek nyoma sem volt. A gyalogosok viszont álltak, csak álltak a piros lámpánál, vártak türelmesen, mintegy jól szituáltan. És ezt én már akkor sem értettem..., hogy miért állnak ott? Én meg mindig csak szétnéztem, nem jött semmi, áthaladtam. Nem mondom, hogy senkit sem inspiráltam, de csak igen keveseket. Mindezzel nyilván nem szabályszegésre kívánok buzdítani senkit, természetesen nem, annál inkább gondolkodásra. Szemléletváltásra, ha így tetszetősebb.

Mert manapság ennek jócskán híján vagyunk. Csúszunk, csúszunk bele a harmadik világégésbe, a kultúránk permanens támadás alatt áll, ennek ellenére a tömeg, az embermassza csak kántál és tüntet a CEU mellett, mások meg Nyugat-Európában sajnálkoznak, pityeregnek, hogy már megint cafatokra robbant néhány szerencsétlen. És ez milyen borzasztó. Bizony az! Épp ezért, igazán csak halkan kérdem, és nagyon lassan írom, mert tisztában vagyok azzal, hogy egyesek nem tudnak gyorsan olvasni; szóval nem kellene most már esetleg tenni valamit? Úgy igazán. Nem csak beszélni róla, hanem csinálni. Persze a beszéd is egyfajta cselekvés, de valamiért úgy érzem, hogy momentán egy csöppet többre volna szükség. Aktívabb aktusra mondjuk, mert lehet a szeretkezésről is beszélni, beszélgetni, előjátéknak megteszi, de azért lássuk be, csinálni mégiscsak hatékonyabb.

Végül egy kiszólás a modern kori liberálisoknak - gyöngyvirágok, tisztában vagytok azzal, hogy a muszlim terror nem tesz különbséget liberális és keresztény között? Látjátok egyáltalán a mellékelt ábrát? De segítek még, hátha így jobban megértitek: az egyik kutyám, az egyik farkasom, rendre hanyatt vágja magát előttem, és sajnos némely ismerősöm előtt is, de hál' Istennek mindig csak akkor teszi, ha már beengedtem azt az ismerőst. Én persze folyton rászólok, azt mondom neki, hogy picit több tartást, ha kérhetem! És ő megérti. Ám ha nem vagyok ott, és a kerítésnél mozgást észlel, a társával együtt kőkemény munkát végez. Ugyanis ez a dolga. Nem tesz mást, csak végzi a dolgát. Okos kutya, kétségtelen, ha nem az volna, nem volna az enyém, na de kérem... mégiscsak egy kutya! Javaslom tehát, mindenki vonja le a konklúziót maga, szürkeállomány tekintetében. Mert igencsak sürget az idő.