Őszintén kell beszélni az emberekkel!

Ellenfeleim azzal szoktak vádolni, hogy ezeknek programjuk sincsen, csak bizalmat kérnek, hogy folytathassák a kormányzást. Nos, ez nem egészen így van. Magyarországon ugyanis ma nincs olyan választókörzet, ha úgy tetszik, járás, ahol ne lehetne sorolni az eredményeket. Nem marad ki senki a fejlődésből, az előrelépésből, de ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a helyiek meg tudják fogalmazni, mire van igényük. Segíts magadon, az Isten is megsegít! Ne Budapesten kelljen kitalálni, mire van szükségük a vidékieknek! Minden településnek megadatott az, hogy elinduljon a fejlődés útján, s rájuk is igaz az, ami az egyénekre - legyen munkahely, legyen lehetőség némi előrelépésre, legyen egy kis tartalék! - mondta Varga Mihály március 28-án, a mezőkövesdi Közösségi Házban. A nemzetgazdasági miniszter előadásában azonban nem csak a magyar gazdaságról beszélt, hanem sorskérdésekről, tradícióról és a választás tétjéről is.

Demográfia és migráció

A magyar nemzetnek hosszútávon két alapkérdést kell megválaszolnia. Az első a demográfiai kihívás, 2017-ben 40 100 fővel lettünk kevesebben, ez pedig azt jelenti, mintha egy Esztergom, vagy egy Szekszárd méretű város tűnt volna el a térképről. Nem vigasztalhat bennünket az sem, hogy sok más európai ország is küzd a népességfogyás problémájával. Szerencsére nő az átlagéletkor, de ez azt is jelenti, hogy a jelenség következményei előbb-utóbb megmutatkoznak majd az egészségügyi ellátásban és a nyugdíjrendszerben is. Míg 2010-ben a termékenységi ráta 1,2 volt, ma ez 1,5, aminek nagyon örülünk, de hol van ez még a természetes születési rátától (2,1), attól, ami képes az ország népességét újratermelni? Akad tehát munka bőven, mert a családi otthonteremtési kedvezmények, a gyermekek után járó támogatások, ingyen tankönyv, ingyen étkezés még nem tudták megváltoztatni a mutatókat.

A történelmi ismereteinkből az is világos, hogy abban a térségben, ahol egy populáció elkezd visszaszorulni, ott előbb-utóbb a vákuumot más népek töltik be, ezért a második megválaszolandó alapkérdés a migráció problémaköre. Koszovóról például kevesen tudják, hogy egykor a szerb népesség őshazája volt, de míg a szerbek lélekszáma folyamatosan csökkent, addig a muszlim közösségé radikálisan nőtt. Ma Koszovó népességének 90 százaléka albán, azaz muszlim, és nem is kérdés, hogy mi az állam hivatalos nyelve, sőt, már ott tartanak, hogy szerintük Koszovónak egyesülnie kellene Albániával. Érdemes ezt végiggondolni kontinensek léptékeiben is!

2015-2016-ban megtapasztaltuk, hogy az a migrációs nyomás, amely Európa felé irányult, milyen drámai erőre képes. 380 ezer ember masírozott keresztül Magyarországon, s csak az volt a szerencsénk, hogy nem mi voltunk a célország, ahol letelepedni kívántak. De ahogy telítődik Németország és a gazdag nyugati országok, ahogy szigorodnak a határellenőrzések, az lesz a kérdés, hogy aki megindul Afrikából, vagy a Közel-Keletről, hol tud megállni, hol tud letelepedni. A NATO egyik jelentése szerint 2020-ig 60 millió ember indulhat el, ez vitathatatlanul létező veszély. És aki ezt letagadja, az nincs tisztában a helyzet komolyságával, vagy a helyzet tényeivel. Az pedig, hogy ma Magyarországon nincs erőteljes migráció, nem azt jelenti, hogy a folyamat megállt volna. Érdemes belenézni a hírműsorokba, legalábbis azokba, amelyek leközlik a tényeket, azt, hogy naponta százak és ezrek indulnak el a Földközi-tengeren át és érkeznek Olaszországba, Spanyolországba. Ha Törökország nem tartja vissza az eddigi megállapodás értelmében a bevándorlókat, akkor ők megindulnak, ennek nyugat-európai következményeit pedig napi szinten láthatjuk, legyen az terrortámadás, késelés vagy szilveszteri "mulatság".

Ezzel a kérdéssel minden politikusnak foglalkoznia kell, és az nem érv, hogy most nincs migráció, vagy az egész csak egy álprobléma. Amikor azt mondjuk, ne váljunk bevándorlóországgá, akkor egy komoly és létező veszélyre hívjuk fel a figyelmet, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez a probléma még évtizedekig velünk lesz. Másfél millió bevándorló érkezett Németországba, ahol a közvéleményt a kötelező kvótákkal nyugtatják, és gazdasági retorziókat helyeznek kilátásba azok számára, akik nem hajlandóak részt venni a kötelező szétosztásban. De ezt nem szabad hagyni, ezért fontos az összefogás, de fontos az is, hogy az új ausztriai és a leendő olasz kormány szintén jóval kritikusabban áll a migráció kérdéséhez, mint az elődeik.

Magyarország túl van a nemzeti konzultáción, a népszavazáson, de más országokban a bevándorlás problémájáról még csak beszélni sem szabad. Székesfehérvár például pályázott az Európa Kulturális Fővárosa címre, de pályázatát azzal utasították el, hogy a kisfilmben túlságosan sok volt a keresztény szimbólum és a fehér ember. Hát hol élünk, hol tartunk, ez az önfeladás milyen mélysége?

IMF-hitel versus gazdasági növekedés

Az elmúlt években a magyar gazdaság talpra állt, konszolidáltuk az államháztartást, elkezdtük fölszámolni a problémákat. De az ellenfeleink mindig azt mondják, nem tartunk még ott, mint Szlovákia. Nos, gazdasági növekedésben már igen. De az kétségtelen tény, hogy 2002-2008 között a szlovák gazdaság sokkal jobban tudott növekedni, mint a magyar, ám a kritikusok azt mindig elfelejtik hozzátenni, hogy 2002-ben a leköszönő Fidesz-kormány rendezett viszonyokat adott át, csak aztán jött egy olyan gazdaságpolitika, amely a magyar gazdaságot a csőd irányába sodorta, olyannyira, hogy 2008-ban a csődöt be is kellett jelenteni. Elsők között kértünk segítséget az Európai Uniótól, a Világbanktól, az IMF-től.

Életszínvonalban és átlagkeresetben még valóban nem tartunk ott, ahol a szlovákok; 2002 után, amikor Európában konjunktúra és gazdasági növekedés volt a szlovák, de a lengyel és a cseh gazdaság is képes volt a 8-10-12 százalékos növekedésre, szemben a mi egy-két százalékos növekedésünkkel. Elődeink hiteleket vettek föl és privatizáltak, de ennek ellenére sem tudták elérni azt a növekedést, amelyet a szlovákok elértek. Nagyon nem mindegy tehát, hogy a gazdaságpolitikában ki mit ígér, de érdemes odafigyelni arra is, milyen adórendszert szeretnének!

Ki a gazdag?

Progresszív adózást szeretne szinte minden ellenzéki párt. Mit is jelent ez? Több adókulcsot. Most egykulcsos adórendszerünk van, mindenki 15 százalékot fizet a szerzett jövedelme után, és már a NAV készíti el az adóbevallást is. A progresszív adórendszer alatt tehát azt értik, hogy több kulcs legyen, azaz "fizessenek a gazdagok". És akkor most emlékezzünk vissza, hogy 2010-ben és előtte mit is jelentett a progresszív adórendszer! Két kulcs volt, az egyik 17, a másik pedig 32 százalékos, és a magyar adófizetők egyharmada fizetett 32 százalékos adókulccsal.

A nagy, közös persely

2010 előtt hiába kaptuk az uniós forrásokat, hiába volt nagyon sok külföldi cég, mégis, több pénz ment ki, mint amennyi az országba érkezett. 2010 után azonban radikális váltás történt, a tavalyi volt az első év, amikor 100 milliárd euró fölötti volt az export teljesítménye, a gazdaság talpra állt, a külkereskedelmi mérleg javulni kezdett, mindez pedig lehetővé teszi, hogy ne pénzkivonásról, hanem tőkebevonásról beszéljünk. Ellenzéki újságírók gyakran állítják, Romániában is van ilyen növekedés, mint Magyarországon. Ez igaz, csak épp ott négy-öt százalék mínuszban van a külkereskedelmi mérleg, az államkassza ugyancsak mínuszban áll, ebből pedig előbb-utóbb fejreállás lesz.

2010 után az államadósságban is radikális változás történt, de arról az adósságról is beszélnünk kell, amely a vállalatoknál, a családoknál halmozódott föl. Nem szabad elfelejteni, hogy 2010-ben a magyar háztartások 72 százaléka rendelkezett deviza alapú jelzáloghitellel, s bár még mindig vannak nehéz helyzetben lévő emberek, mára ez az adósságállomány egy százalék alá csökkent, s csak az tud devizahitelt fölvenni, aki abban kapja a jövedelmét is. El tudtuk mondani, mit jelent az árfolyamkockázat, vagy a svájci frankos hitel, az emberek sokkal óvatosabbá váltak, sőt Alkotmányba foglaltuk, hogy az államadósságot csökkenteni kell; az adósságállomány 2010 óta 83 százalékról 72 százalékra csökkent.

Ha van munka, minden van

A 12 százalékos munkanélküliség 3,8 százalékra csökkent, de ha megnézzük a Statisztikai Hivatal adatait, az is látható, hogy ma Magyarországon 60 ezer bejelentett üres álláshely van, ebből csak az államigazgatásban 2700-2800. Lassan valóban megközelítjük a teljes foglalkoztatottságot, és eljutunk oda, hogy aki képes és akar, az el tud helyezkedni. Természetesen mindig lesznek, akik épp lakóhelyet váltanak, vagy egyéb okból néznek más munkalehetőség után, azaz minimális munkanélküliség mindig is várható.

3,8 millió volt 2010-ben a betöltött állások száma, most 4,4 millió fölötti; azt ígértük, hogy egymillió új munkahelyet teremtünk, ebből 750 ezret sikerült eddig megvalósítani. 150 ezer fő tartozik a munkanélküli kategóriába, közfoglalkoztatásban pedig 160-170 ezer ember dolgozik, azaz van még tartaléka a magyar gazdaságnak. A tavalyi évben először az adóhivatal készítette el a bevallást, ekkor másfél millióan vették ezt igénybe, de az adóbevallások egyszerűsítésén kívül - Tállai András terve nyomán - azt is szeretnénk elérni, hogy papírmentes legyen a NAV. Ennek pedig hosszútávon a cégekre és vállalatokra is igaznak kell lennie az elektronikus számlák bevezetésével.

Az elmúlt években az államháztartás egyre kisebb deficittel működött, 2016-ban pedig egy hat évre szóló adócsökkentési és bérnövelési megállapodást kötöttünk a munkaadókkal.

Gazdasági növekedést ígértünk és örömmel mondhatom, tavaly ez a növekedés négy százalék fölött volt, az utolsó negyedévben elérte a 4,9 százalékot, ami azt jelenti, hogy az uniós tagországok közül a második helyen végeztünk.

Az előző kormányok az uniós források nagy részét nem gazdaságfejlesztésre fordították, ezzel szemben mi azt mondtuk, hogy annak legalább 60 százalékát arra kell fordítani.

Kurrens szakma vagy büfészak egy főiskolán?

A munkaerőhiány akkor csökkenthető, ha egyrészt a bérek növekednek, másrészt van elegendő szakember, e téren pedig még akad tennivaló. 2010 után beindítottuk a duális szakképzést, mert szeretnénk vonzóvá tenni a fiatalok számára egy-egy szakma elsajátítását.

Sokszor szülőként sem figyelünk arra, hogy a megszerzendő diplomával a gyerek tud-e majd boldogulni? Németországban, Svájcban, ahonnan a mintákat vesszük, a duális szakképzésben részt vevő gyerekek először munkahelyet, céget választanak, a cégek iskolázzák be őket, s a gyakorlati képzést is náluk szerzik meg a tanulók. Magam négygyerekes szülő vagyok, de szeretném, ha legalább az egyik gyerekem valamilyen jó szakmát tanulna, olyat, amihez kedve van. Mert a szakmára most is szükség van, de öt és tíz év múlva is szükség lesz. Ma már jó villanyszerelőt, vagy kőművest találni egyáltalán nem könnyű, pedig a kétkezi munkától igazán senkinek sem kell félnie.

Mit tűzhetünk ki még célul?

Maradjunk növekedésben! Ez többletforrásokat hoz majd, több fejlesztést, beruházást tudunk megvalósítani, oktatási és egészségügyi intézményeket fejleszteni, növelni a béreket és további lehetőségeket kínálni mindenki számára. A fegyelmezett, takarékos gazdálkodásból nem szabad engedni, megtapasztaltuk, hogy egy-egy lazább kormányzásnak mindig a lakosság issza meg a levét, mindig visszajött az IMF is, de 2013 augusztusára végre sikerült törleszteni azt a hitelt, amelyet elődeink vettek föl. Úgyhogy köszönjük szépen, nem kérünk a gyámkodásból, a tanácsokból, persze meghallgatjuk, de szeretnénk a döntéseinket saját magunk meghozni. Ez szuverenitási kérdés.

A munkaadókkal történt hatéves megállapodásnak az is célja, hogy az adóteher folyamatosan csökkenjen, nem adóemelésekben, vagy új adókban kell gondolkodni, hanem adócsökkentésben. Kristálytisztán látható, hogy a tavalyi évben az adócsökkentések ellenére is több adó folyt be, mint a korábbi években. Ha kevesebb az adó, a gazdaság jobban tud pörögni, ezért az adócsökkentést folytatni kell. Érdemes belehallgatni ellenzéki miniszterelnök-jelöltek beszédeibe, a Momentum például ingatlanadóban gondolkodik... hát nem tudom, ki szeretné az ingatlanja után fizetni a központi adót, szerintünk nem is erre van szükség, hanem ennek épp az ellenkezőjére. A 27 százalékos munkaadói járulékot a hatodik év végére 11,5 százalékra szeretnénk csökkenteni, ebből több jut majd beruházásra és több bért tudnak fizetni.

Termék és tradíció

Végül pedig szükségünk van három-négy olyan magyar termékre, amelyekről külföldön is Magyarországra asszociálnak. Vannak tradícióink, ilyen a magyar buszgyártás, 1983-ban például Ikarusz buszból 13 ezret gyártottak Magyarországon, ám a tavalyi évben ez csupán 360 darab volt. Tehát újra kell építeni a magyar buszgyártást, el kell érni, hogy évi 1000-1200 darabot tudjunk gyártani és akkor már ki lehet lépni az exportpiacra. Újra vonzó márkanevet lehetne és kell is csinálni az Ikaruszból!

Aztán ott a Tungsram-csoport, amely a General Electric-től öt gyárat vásárolt meg, és bejelentették, hogy kutató-fejlesztő részleget is indítanak - ez nagyon fontos.

A Medicor, az orvosi eszközöket, műszereket gyártó cégünk is széthullott a rendszerváltozás után harminc-negyven kisebb cégre. Ezt is újra lehetne éleszteni, csak össze kell fogni a kis cégeket és kilépni az exportpiacra.

És az ellenzék programja?

Április 8-a közeleg, és nem lesz második forduló, egyszer lehet csak elrontani. Ma nem megjósolható, mi történne, ha valamelyik ellenzéki párt nyerne, de Gyurcsány például, aki otthonosan mozog a zűrzavarban, maga mondta, káosz lesz, ha az ellenzék nyer. Elhúzódó koalíciós tárgyalások jönnének, majd új választások. És mi a programjuk, mit akarnak csinálni? Hogyan vélekednek a bevándorlásról, mi történne a kerítéssel? És a gazdaságpolitikában? Magyarország megtanulta már az elmúlt évtizedekben, hogy azokkal, akik menet közben akarták kitalálni, mi a programjuk, mindig pórul járt. Hát most spóroljuk ezt meg magunknak!