Utána

Gondolkodtam. Na jó, nyáridőben ilyesmit állítani magamról túlzás, erős túlzás, ezért inkább úgy fogalmazok, eltűnődtem. A muszlimok által elkövetett nemi erőszakok Nyugat-Európában ma már szinte természetes jelenségnek számítanak, végül is megmondta mind Macron, mind az a helyes, pakisztáni londoni polgármester, hogy az erőszakkal együtt kell élni. Ők persze a robbantós, késelős, különféle gépjárművekkel tömegbe hajtós terrorcselekményekre utaltak, ám ha jobban belegondolunk, a terror is csak az erőszak egyik formája, ilyenformán a nemi erőszakot nyugodtan nevezhetjük a terror kistestvérének. Persze azok, akikkel megtörtént mindez, aligha elmélkednek azon, hogy az erőszak épp melyik formájában részesültek.

Az a 28 éves magyar nő sem valószínű, hogy a fentieken morfondírozott volna, akit tavaly augusztusban három etiópiai vadbarom menekült megerőszakolt, miközben ütötték, rúgták, s mindezen cselekményeket az áldozat mobiltelefonjával filmre vették. A nő a bírósági tárgyaláson még arról is beszámolt, hogy összesen kilencszer erőszakolta meg a három elkövető, így kénytelen volt elszenvedni a védekezés nélküli orális, anális és vaginális szexet. Mindez a Mühlhausen-i Városi Bíróság előtt hangzott el, s a DailyMail írt róla.

A nemi erőszaknál megalázóbb esemény aligha létezik egy nő számára, mégis, amennyiben túlnézünk a borzalmon, fölmerül a kérdés - mi történik utána? Először is az egészségügyi szempontokra gondolok, nem mintha a lelki megrázkódtatás kevesebbet nyomna a latban. Vajon miért nem olvashatunk egyetlenegy kutatásról sem, amely a megerőszakolt nők további életmenetét vizsgálja?

Aki kórházba kerül, esetleg saját lábán hajlandó bemenni, az nyilván kap eseményutáni tablettát a nem kívánt terhesség megelőzésére. Mert alig hiszem, hogy ezek a kedves menekültek különösebben foglalkoznának a védekezéssel, ahogy a fentiek is ezt tanúsítják. A megalázásnak ez is a része, hiszen az európai nő még a muszlim nőnél is alacsonyabb rendű, mondhatni már-már tárgy kategóriába sorolható, így nemigen kell őt megvédeni semmitől, inkább örüljön, ha helyes kis félmuszlim gyerekeket szülhet.

De mi van azokkal a nőkkel, akik szégyenből, vagy egyéb okokból mégsem jutnak időben a tablettákhoz? Vajon hány terhesség-megszakítás történt az utóbbi években Nyugat-Európában a muszlim erőszak következtében? Hány nő lett hepatitises, hányan kapták el a HIV fertőzést? Persze a könnyebb lefolyású nemi betegségeket már meg sem érdemes említeni...

Ahogy a lelki megrázkódtatás következtében kialakuló defektusokról sem esik szó egyetlen sajtótermékben sem. Nem találtam erről statisztikát, sem egyéb kutatási anyagot. Ettől persze lehet, hogy készítettek ilyesmit, de hogy a mainstream médiák nem foglalkoztak vele, az egészen biztos, ellenkező esetben könnyedén fellelhető volna. Ki foglalkozik az erőszak utáni állapotokkal, kit érdekel, hogy az áldozat képes lesz-e a tragédiát követően normális szexuális életet élni? Egyáltalán, képes lesz-e élni? A kérdés költői, hisz olybá tűnik, Európában ma a nemi erőszak tényével sem igazán foglalkoznak, nemhogy az utóhatásaival.