Téglát a karácsonyfa alá!

Milyen jó már, nem? Téglát csomagolsz egy dobozba, Mike Tyson ökölméretű követ egy papírzacskóba, a lényeg, hogy mindkettőt kösd át szép, míves karácsonyi szalaggal, rakj rá imádnivaló masnit, majd mondd azt tízéves forma, elf-kislányoknak – ezek a modern manók, ha nem tudnád –, hogy nosza, törjenek, zúzzanak vele bátran, de ami a csövön kifér ám, mert így lesz majd korlátok nélküli a világ. Amit ők építenek. Érted! Ahhoz, hogy valami új és csodálatos épüljön, először pusztítani kell. 

Oh, wait, honnan ismerős ez?

Akinek még nem esett volna le, a Telekom új karácsonyi reklámjáról beszélek (a régieket is utáltam, egytől egyig), a Bubbles című, teljes terjedelmében kétperces spotról, amelyről ha hígítóval sikerül lemosnod a ragacsos mázat, garantáltan a hideg kezd futkosni a hátadon. És minden csatornán nyomják ezerrel, jobbról, balról, business is usual.

A Telekomos életérzésben, minekután Manófalva alsó és Manófalva felső egy láthatatlan üvegfallal el lett választva egymástól, ezért a manókislányok nem tudnak együtt játszani, a Jézuska (vagy bárki) szépre csomagolt betondarabot és téglát ad a kezükbe – ne kérdezd, hogy bírják el, úgy tűnik, Manófalván ez nem kunszt –, ők pedig lerombolják a korlátokat. Szó szerint. A spot végén a határok nélküli, összetört üveggömbök láthatóak a felirat alatt, mely arra szólít fel, hogy "Építsünk egy korlátok nélküli világot!". Hogy kik és miként építsék fel, arról nem szól a fáma, a reklám csak a rombolásban érdekelt.

Hát így.

Szerintem egy gyémántberakásos üvegvágóval akár ajtót is nyithattak volna, ha már mindenképp barátkozni támadt kedvük, de 2024-ben kit érdekelnek az udvarias megoldások!

A tíz országban vetített reklám verbális és a vizuális üzenetének dichotómiája nem véletlenül kelt kényelmetlen érzéseket: miközben építésre hív, a pusztítást mutatja be.

A Telekom azonban még a látványvilágon túl is képes volt ráerősíteni társadalmi üzenetére, a zene (Carol of the Bells) ugyanis eredetileg egy trend-kompatibilis ukrán zeneszerző, bizonyos Mykola Leontovics szerzeménye (Scsedryk), szegény flótást pedig naná, hogy a szovjetek ölték meg egykoron.

És akkor én, ostoba, még a 444-re is rápillantottam ötnapos önkéntes konyhafogságomból szabadulván, ahol elsőként a krisnás ételosztásról szóló cikk címe ugrott az arcomba: "Ezeknek az embereknek elfelejtettek szólni, hogy milyen jó nekik Magyarországon".

A magdeburgi halottaknak meg mondjuk arról felejtettek el szólni, hogy milyen rossz nekik Németországban, de mindegy. Demagógia földjén nincs helye a logikának.