Saul, az ő fia és a többiek
Mióta díjat nyert a film, pláne megkapta a jelölést is, forgatom magamban a gondolatot, hozzá lehet-e nyúlni ehhez a témához őszintén? Lehet-e írni arról, ez miért jó, és a jósága ellenére mégis miért osztja meg a magyar társadalmat? Mert megosztja, ezt kár volna tagadni. Akik fanyalognak, miért érzik, hogy fanyalogniuk kell?
A Saul egy remek film. Aki látta, nem mond mást, aki pedig még nem látta, annak csak ajánlani tudom, nézze meg! Igazán nagyszerű és méltán zsebelheti be a magyar filmek tekintetében példátlan elismerést. Ezúton is gratulálok mindenkinek, aki részt vett a sikerhez vezető úton!
A Sault zsidó származású emberek készítették a holocaustról, s más, szintén zsidó származású emberek ítélték oda neki az Arany Glóbuszt és jelölték Oscarra. A filmszakmában (is) a zsidó származású emberek felül vannak reprezentálva. Ez tény, s ez a tény sokakat zavar. Olyan egymást hátbaveregetős ügy ez. "Már megint egy holocaust film!" - mondják a többiek, és tagadhatatlanul igazuk van. De elvesz-e mindez bármit is a Saul értékéből? Nem. Mi a baj Saullal? Semmi. Vagy mégis?
Egy szöveget fogok idézni, önmagamtól. Még 2014-ben íródott, beugró volt, részvételi feltétel egy egyetemes jelenkor szemináriumon az ELTE-BTK-n. Nem rúgtak ki érte, ezt biztatásnak veszem. Persze lehet, a professzor el sem olvasta. Lássuk. Talán kiderül belőle néhány apróság rólunk, többiekről. Nem píszí, előre szólok.
A nácizmus szerepe a történelemben, különös tekintettel a magyar holokauszt emlékévre
"A holokauszt az ember tragédiája, az emberiség és emberiesség ellen elkövetett gyalázatos gaztettek sorozata, mert emberségében mindenki egy. Ember. S mint ilyen, egyenrangú a másik emberrel. [...] A zsidómentők embermentők, ezért a Világ Igazai. Aki embert ment, életet, múltat és jövendőt, emlékezetet ment, arra mond igent. Az igazság az el nem rejtettségben, a felismerésben, annak belátásában áll, hogy a legfőbb érték az emberi élet, a létezés maga."
(forrás: Az emlékév szellemi alapvetései. https://holokausztemlekev2014.kormany.hu/az-emlekev-szellemialapvetesei)
Ez tehát a hivatalos állásfoglalás a holokausztról, s annak áldozatairól. Ám mielőtt egyetlen gondolatot is leírnék, alapvetésként kell kijelenteni, több mint 6 millió zsidó lemészárlása máig felfoghatatlan tragédia, ahogy az idézetben is foglaltatik, emberiség ellen elkövetett bűncselekmény. Mégis fölmerül a kérdés, mitől több, mitől fontosabb számunkra a náci fasizmus rémsége, mint bármely egyéb népirtás a történelem során?
Külön-külön is 10 millió fölötti emberáldozatot követelt az Újvilág meghódítása, a dél-kínai Tajpej-parasztfelkelés (1850-1864), vagy a 19. századig elnyúló afrikai gyarmatosítások és rabszolga-kereskedelem. Az 1930-as évek elején a szovjet kuláktalanítás és kollektivizáció során 14 millió ember vesztette életét, 1949-től napjainkig pedig a kínai kommunista hatalom 35 millió fővel végzett.
(forrás: Nagy népirtások a világtörténelemben https://archibum.hvg.hu/article/199826Nagy-nepirtasok-a-vilagtortenelemben-az-ald.aspx)
Ezen adatok tükrében, ha a holokauszt emlékév szellemi alapvetéseinek gondolatmenetét folytatjuk, miszerint minden ember egyenrangú a másik emberrel, azt lehet megállapítani, számos népirtás történt a világtörténelem során, amik áldozatok tekintetében súlyosabb veszteségekkel jártak, mint a holokauszt."
A holokauszt emlékév a felejtés és a közöny ellen akar tenni" (forrás: Az Emlékév szellemi alapvetései) - írják, nem mintha bárkinek is esélye lehetne megfeledkezni a történtekről. Hozzáteszem nem is a felejtés volna itt a cél, de a továbblépés igen, hagyni a sebeket behegedni, mert begyógyulni sosem fognak. Az olykor arrogáns emlékezés-kényszer, mely a sokadik generációk fölött is Damoklesz kardjaként lebeg kimondatlan szemrehányásként él a hétköznapokban, lelkiismeret furdalásra ösztönözve mindazokat, akik itt maradtak, túlélték, s így akarva-akaratlanul néma részeseivé váltak a borzalomnak.
Ma, 2014-ben Magyarország és az egész nyugati világ kiradírozhatatlan vésetként emlékezik a zsidóság elleni gaztettre, de megközelítőleg sem fordít ekkora figyelmet napjaink Gázai övezetének civil palesztinjaira, a maláj utasszállító áldozataira, vagy akár egy lemészárolt amerikai újságíróra. Talán majd 70 év múlva róluk is megemlékezünk."