SanyiX

Nem tudtam én semmit a KIX című magyar dokumentumfilmről, mielőtt nézni kezdtem, csak amit a HBO Max egyetlen mondatban jegyzett: "12 év története egy budapesti fiúról, Sanyiról, aki randalírozó kölyökből közellenséggé válik, ritkán látott módon bemutatva családja mindennapjait."

Nem tudtam, hogy Mikulán Dávid miként találkozott az utcakölykökkel, köztük a forgatás kezdetén nyolcéves Sanyival, miként volt jelen úgy a család életében, hogy a film működőképes maradjon, nem tudtam, hogy a 140 nap alatt forgatott, több száz órányi nyersanyagot milyen szempontok mentén vágták vissza egy egész estés dokumentumfilmmé, immár – a Nagyi Projektet jegyző – Révész Bálinttal kiegészülve, és azt sem, hogy a fiatal Mikulán ebből az anyagból készítette a Képzőművészetin anno a diplomamunkáját.

Az ünnepek alatt a streamingszolgáltató egyszerűen csak az arcomba tolta, és amikor első körben, nagyjából félóra után feladtam a megtekintését, nem tudtam még, hogy a film címe azért KIX, mert rímel a FAX-ra, és hogy pár rettenetes magyar gyereksorssal a külföldi nézőket célozza meg. A döbbenetes, már-már elviselhetetlen káromkodással kommunikáló gyerekek közül az angyalarcú Sanyika ugyanis nem tudta leírni helyesen, hogy "fasz", így az általa rajzolt FAX-ból lett a KIX, amely némi áthallással csapásokra, rúgásokra utal.

Szóval abbahagytam, annyira nyomasztó volt az egész.

Aztán két hét múlva ismét elővettem, mert hatott rám, s lényegében ez a jó film ismérve, érdekelt, hová fut ki a történetben kezdetektől vibráló feszültség, de még ekkor sem volt fogalmam arról, hogy Sanyi lesz annak a három fiúnak az egyike, aki 15 évesen, 2019-ben felgyújtotta a Ráday utcai református kollégiumot, egy 47 éves, négygyermekes családapa halálát okozva.

A film tehát kiváló, annak ellenére is, hogy a készítők végső soron más tragédiájából kovácsolták a maguk szerencséjét – a halált okozó gyújtogatás iránymutatást adott számukra, hogyan vágják a több százórás anyagot úgy, hogy Sanyi legyen a középpontban. Ha nem ég le egy épület és nem hal meg egy családapa, más film született volna, másképp sáfárkodhattak volna a kezükben lévő monumentális nyersanyaggal.

A döntésük érthető, mondjuk ki nyíltan: ekkora ziccert kihagyni botorság lett volna.

Mikulán Dávid erről szerényen csak ennyit mondott a Telexnek adott interjúban:

"Nagyon sokféleképpen el lehetett volna mesélni ezt a történetet. Az évek alatt egy csomó fontos társadalmi kérdéssel szembesültünk, és sokat rágódtunk azon, mikben merüljünk el. Aztán a vágók azt mondták, a világ összes problémáját nem fogjuk tudni egy másfél órás filmben megmutatni. Emiatt végül Sanyin maradt a fókuszunk."

Hát igen. A vágók már csak ilyenek, ők döntenek arról, mire fókuszáljon egy doksifilm.

A KIX tavaly novemberben került a mozikba, akkoriban csak az ellenzéki média foglalkozott vele, illetve a filmes portálok kritikusai.

Nagy kár, hogy a nemzeti oldal hallgatásba burkolózott és nem kommentálta ezt a tényleg fontos filmet, pedig vitába szállhattak volna a Sanyi történetét az elnyomó magyar állam kizárólagos felelősségévé konvertáló "függetlenobjektív" médiával.

A 24.hu például így indítja a filmről szóló cikkét:

"A tizenkét évig forgatott KIX a rendszerünkbe kódolt elkallódás története. Egy rossz helyre született kissrácról, Sanyiról szól, aki a belváros utcáin nő fel, és addig rosszalkodik, míg az egyik kamaszcsínye nem kerül valakinek az életébe, meg arról a szociális hálóról, ami nem tudja, de nem is igazán akarja megtartani a Sanyihoz hasonló kallódókat."

Ez a részlet pedig a Telex interjújából származik, amelyben a lap végig ehhez hasonló, irányított kérdésekkel operál, s egyenesen Orbán Viktor személyes felelősségét feszegeti:

"Telex: A film egyik legerősebb jelenete, amikor a bejátszott híradórészletben a magyar miniszterelnök személyesen is megszemléli a kiégett kollégiumot. Ebben a pillanatban keresztezi egymást ez a két ember, de Orbán Viktor már csak akkor találkozik Sanyival áttételesen, mikor már megtörtént a baj. Ami elég szimbolikus.

Mikulán Dávid: Tény, hogy rajtunk kívül nem sokakat érdekelt, hogy mi van ezzel a fiúval, amíg a baleset meg nem történt. Ez erről is szól.

Révész Bálint: A politika csak három-négy alkalommal bukkan fel a filmben, mert azt éreztük, hogy ennél több túl direkt lenne, és az megint a közös felelősségről terelné el a figyelmet. Ennél a jelenetnél inkább az volt a célunk, hogy egy pillanatra kizoomoljunk a srácról, akit eddig két milliméter távolságból néztünk, és egy nagyobb társadalmi távlatból, a politika és a jog szűrőin keresztül figyeljük."

A 444 is keresi a felelősöket, ekképpen:

"Viszonylag keveset szerepel Sanyi apja is. Erről a rendező azt mondta, az apuka is nehéz helyzetben van, mert alapvetően depresszióra hajlamos, és nem nagyon tud ebből kikeveredni, hiába próbálkozik időnként rövidebb ideig dolgozni, egy idő után mindig visszaesik, így a családot az anyuka irányítja. Révész szerint a család alapvetően nagyon melegszívű, annak ellenére, hogy káromkodnak és abuzív módon fejezik ki magukat, de ha valaki megtanulja a nyelvüket, megérti, hogy a szeretetüket is így fejezik ki. Szerinte azért is érdekes Sanyiék helyzete, mert van mit enniük, van ruhájuk, iskolába is járnak, és ez a fajta városi szegénység nagyon reprezentatív társadalmi szinten.

(…)

A tűzeset után felmerült, hogy a filmet abba kellene hagyni, mert olyan érzések kavarogtak bennük, hogy talán elárulták Sanyit, vagy pont Sanyi árulta el őket. Ekkor érthetően a srác is eléggé depresszív időszakát élte, de végül úgy voltak vele, hogy bár nem emiatt kezdték el a filmet, viszont most, amikor Sanyinak a legnagyobb szüksége van rájuk, illene végigvinni, és nemcsak azért, mert így aztán még ütősebb lesz a film, hanem mert így tényleg lehet társadalmi hatása, vagy a közbeszédet alakíthatja, talán meg is tud változtatni előítéleteket. Kiss szerint mivel még mindig nincs jogerős ítélet, sok idő kell ahhoz, hogy Sanyinak a történtekről és a filmről legyen egy összefüggő képe.

Sanyit halált okozó, szándékos közveszélyokozással vádolták, a védőügyvédek munkája a szándékosság és a gondatlanság közti különbségről szólt, és októberben, az elsőfokú, nem jogerős ítéletben most még enyhe volt a büntetés, de az ügyészség másodfokon keményebbet szeretne. Révész szerint gyanús, hogy a pótmagánvádas eljárás – amiben az áldozat családja perli a református intézmény fenntartóját – még öt év után sem indult el, itt "érezhető valamilyen politikai színezet". A miniszterelnök és a kormány erősen kommunikálta a kollégium újjáépítését, és Kiss szerint nem is titok, hogy a felelősség elég nagy kérdés, hiszen a tűzvédelmi szakemberek szerint a fenntartók nem tartották be a tűzvédelmi előírásokat, enélkül az ügyvédek szerint nem történhetett volna ekkora tragédia."

Most már érezzük ugye, mit is kell gondolnunk az esetről?

A narratívagyártás nem tűr ellentmondást, a cél, hogy Sanyit a családjával együtt áldozatnak lássuk, a felelősség pedig teljes egészében a rendszerre terhelődjön – legyen felelős a gyermekvédelem, a gyámügy, az iskola, a szegénység, az épület fenntartója, a politika és még személyesen maga Orbán Viktor is.

Mindenki legyen felelős, kivéve a kamaszokat, és az őket nevelő családokat. Sanyi, mint másodrendű vádlott esetében ez a nagyival kiegészült hatfős család egy 28 nm-es önkormányzati lakásban él, ahol meleg víz sem volt addig, amíg a gyámügy közbe nem lépett.

A filmben maga Móni, a három műszakban dolgozó anyuka fogalmazza meg, hogy a férjével húsz éve vannak együtt, de a (nagy) Sanyi ez idő alatt három napot, ha dolgozott; a depresszió nem kerül szóba, a piálás viszont igen.

A 444-es klaviatúrán a szándékos gyújtogatás tűzesetté szelídül, a példátlan magyar családtámogatási rendszerről, az ingyen tankönyvről, ingyen étkezésről, a fiatalokat célzó kedvezményekről (adómentesség, munkáshitel) pedig senki nem beszél, sem a filmben, sem az ellenzéki sajtóban.

A tragédia megtörtént, a rendkívül enyhe elsőfokú ítélet után a másodfok még várat magára.

Megjegyzem, szerintem sem kell felkötni Sanyit, ahogy a másik kettőt se, de azt a narratívát erőltetni, majd körbebástyázva külföldre vinni, hogy a srácok csupán áldozatok, a rendszer áldozatai, agyrém.

"A keletkezett tűz gyorsan átterjedt az egész épületre, a lakók ezért elkezdték elhagyni, egy férfi azonban későn vette észre a tüzet, és mivel nem ismerte az épületet, rosszul választotta meg a menekülési utat. A forró levegőt közvetlenül belélegezte, majd a harmadik emeleti lépcsőfordulóban összeesett, és életét vesztette. A tűz pusztító hatása elől a kollégiumból kilencven, az épület melletti társasházból pedig további ötven embernek kellett kimenekülnie. A keletkezett károk miatt le kellett bontani az épületet, aminek költsége csaknem 220 millió, a kollégiumi szárny újraépítési költsége pedig csaknem négymilliárd forint volt."

A veszteségeket és a költségeket tudomásul vettük, kérdés, hová könyveljük?

Gyerekcsíny?