Révbe ért a Huszár Károly-hagyaték
A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár összefogásának, illetve a közös fenntartó támogatásának köszönhetően, szeptember 21-én, a Trianon emlékév keretén belül sor kerülhetett Huszár Károly miniszterelnök hagyatékának átadására.
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy az átadás-átvétel ünnepi pillanata nagyrészt Latorcai Csabának, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkárának köszönhető. A kormány 2019-ben fogadta el a Petőfi Irodalmi Múzeum hosszú távú fejlesztési tervét, s ekkor egy gyűjteményezési alap is született, amely arra szolgál, hogy a Múzeum olyan hagyatékokat, örökségeket, gyűjteményi egységeket vásároljon meg, amelyek nem feltétlenül saját gyűjtőkörébe tartoznak, azaz nem elsősorban irodalmi jellegűek, ám mégis fontosak a nemzeti kultúra számára. A PIM így vált lebonyolítójává a vásárlásnak, s így került a látókörébe a Huszár-hagyaték is, amelyet hosszas tárgyalás után sikerült megvásárolni, s ha a pandémia nem szólt volna közbe, június 4-én sor is kerülhetett volna az átadására.
Latorcai Csaba államtitkár elmondta, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum, együttműködve a Magyar Nemzeti Levéltárral, 250 millió forintos kormányzati támogatással, idén februárban bonyolította le az első, állam javára történt vásárlást, amelynek eredményeképpen, a múzeumban került elhelyezésre Huszár Károly miniszterelnök hagyatéka, illetve a trianoni békeszerződéshez kapcsolódó iratanyag, és a korszak politikai dokumentumainak gyűjteménye. Az államtitkár kiemelte, hogy a kormány elkötelezett a nemzeti értékmegőrzés és értékteremtés iránt. Mint mondta: a cél az, hogy az elmúlt történelmi időszakokban más és más okból külföldre, vagy külföldi tulajdonba került hagyatékok minél nagyobb hányadának visszaszerzésével, valamint a hazai hagyatékokban fellelhető legfontosabb dokumentumok, műkincsek, iratok megvásárlásával és itthon tartásával, a hazai múzeumokat gyarapítsuk, mert e kincsek hiánypótlóak, és jelentős mértékben gazdagítják a közgyűjteményeinkben őrzött nemzeti és egyetemes kulturális örökséget.
Huszár Károly 1919. november 24-től 1920. március 15-ig állt az összes parlamenti párt részvételével megalakult kormány élén, egy olyan időszakban, amikor az ország kezdett felocsúdni a Tanácsköztársaság diktatúrája okozta katasztrófából. Kormányfőként fő feladata volt a nemzetgyűlési feladatok lebonyolítása, az államfőség kérdésének megoldása, illetve a béketárgyalásokon való részvétel megszervezése.
Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a hagyatékátadással kapcsolatban hangsúlyozta az összefogás jelentőségét. Jelen esetben két kulturális intézmény, a PIM és a Nemzeti Levéltár fogott össze a közös fenntartó támogatásával, hogy a Huszár-hagyaték saját karakterének megfelelően, méltó otthonra leljen a Nemzeti Levéltárban.
Az ünnepélyes átadást követően Fiziker Róbert főlevéltáros előadásában kiemelte, hogy Huszár Károly a miniszterelnöksége után is a magyar közélet fontos szereplője maradt. 1928-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke lett, s haláláig, az 1932 őszén megszervezett Actio Catholica mozgalom alelnöke is volt. Ennek ellenére Huszár tevékenységével kapcsolatban nagyon kevés anyag maradt fenn a Magyar Nemzeti Levéltárban; sajnos jellemző, hogy az 1918-20 közötti kormányok a félhivatalos iratok között mindössze egy csomóban szerepelnek, és ebből Huszár iratcsomója egyetlen, a kormányfőhöz írott magánlevelet tartalmaz. A Miniszterelnökség központilag iktatott iratai között is mindössze csak kilenc alkalommal fordul elő Huszár Károly neve. Ennek fényében önmagában is jelentős a most átadásra kerülő, mintegy harminchat tételből álló irathagyaték, amely változatos ügyekben szolgál adalékkal a korszak történetéhez. Az iratanyag kétségtelenül legértékesebb része a trianoni békeszerződés tervezetének 263 számozott oldalt tartalmazó, gépelt fordítása. Az anyag értékét az is növeli, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárban sajnálatos módon csak szórványosan találhatók a béke előkészítésével, illetve magának a szerződésnek a becikkelyezésével kapcsolatos dokumentumok, és nem rendelkezünk a dokumentum eredeti példányával sem. Fiziker Róbert a pontosság kedvéért hozzátette, hogy eredeti példány mindössze egyetlen készült, és ebből az összes aláíró hatalom részére egy úgynevezett hiteles kiadványt küldtek meg, s ez az, ami a Magyar Nemzeti Levéltárból hiányzik, azonban hosszas tárgyalásokat követően, a francia nagykövetség segítségével, várhatóan még idén eljut majd hozzánk is a dokumentum egy digitalizált, színes változata.
A főlevéltáros hangsúlyozta, hogy a hagyatékban levéltári szempontból kiemelkedő értékkel bír még számos egyéb dokumentum is, mint például a Somogyi Béla holtestének megtalálásáról szóló, 1920-as tavaszi jelentés, vagy Csernoch János esztergomi érsek Tanácskormányhoz írott levele. Az anyag harmadát fotográfiák teszik ki, egyediségükkel közülük kiemelkednek a román fronton szolgálatot teljesítő huszárról készült képek, illetve az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszust dokumentáló felvételek. Fiziker végül azt is kiemelte, hogy amikor 1920 novemberében, a trianoni béke becikkelyezését célzó törvényjavaslat a Nemzetgyűlés elé került, akkor a Külügyi Bizottság előadójaként a volt miniszterelnök, Huszár Károly szerepelt, és ő ajánlotta a Nemzetgyűlés figyelmébe, a nyilván békediktátumként kezelt, de mégiscsak aláírandó dokumentumot.