Program, ami nincs

Rendező: Direktor úr, milyen volt a főpróba? Direktor: Fos. Rendező: És ha összeáll? Direktor: Akkor még lehet szar! H.G.

Az ellenzék azonban nem létező programja ellenére sem képes az összefogásra. Ha Tamás Gáspár Miklós lennék, most hosszasan és kimerítően részletezném, hogyan is lehet valami nem létezőt alkotni. De szerencsére nem vagyok TGM, így nem akarok senki torkán fából készített vaskarikákat letolni, s e tevékenységet filozófiának álcázni. Ó, nem. Pusztán csak megállapítom, hogy a mai magyar ellenzék képtelen az együttműködésre, pedig az ötlettelenség kiváló összekovácsoló erő is lehetne. Akár.

Ennek egyik oka a túlcsorduló individualizmus, minek kapcsán minden párt(ocska) azt hiszi magáról, egyedül az ő zsebében lapul a bölcsek köve. Karácsony Gergely kiváló példa erre, még ha viccnek is szánja, hogy 1%-os párttal a háta mögött indul a miniszterelnöki posztért. Ergo vagy ő a hülye, vagy a magyarokat nézi annak.

Aztán itt az MSZP, a sötét ötvenes éveket idéző szlogenekkel, miszerint fizessenek a gazdagok! De legalább ilyen bájos a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetésének elhintése, ami nem egyszerűen csak ordas, de még cinikus hazugság is, tekintettel arra, hogy épp maga az MSZP vette el kormányzása végén. Ingyen gyógyszer a nyugdíjasoknak! Alapjövedelem! Lebontjuk a kerítést! Szép felütések, de programnak erős túlzással sem nevezhetőek. Ötlettelenségük csúcspontja azonban Molnár Gyula ATV-s szereplése során öltött formát, imigyen:

M.GY. Egy megoldás van, ha Magyarország teljes jogú tagként egy erős Európában van, és Európával közösen megpróbáljuk ezt a problémát kezelni.

Riporter: És ha ez a közös megoldás valamiféle kvótát jelent, akkor azt el kell fogadnunk?

M.GY. Azt nem lehet megtenni szerintem egy országnak, hogy csak kiveszi az előnyöket valamiből, és utána pedig, amikor kötelezettséget kell vállalni, akkor ne vállalna kötelezettségeket. Tehát ez egy tárgyalás. A korlátlan kvótát az MSZP sohasem fogadta el, ezt nyilván az utolsó utáni percig tárgyalni kell, de azt gondolom, hogy az együttműködésben, ha vannak olyan elemek, amik nem annyira kedvezőek Magyarország számára, azokat bizony néha el kell fogadni.

Na, akkor most lefordítom magyarra e rövid diskurzust és urambocsá' még kommentálom is itt-ott. Mert erősen rászorul. Molnár Gyula első mondatának második tagmondata a teljes jogú tagságról sántít, mondhatni hangulatkeltés, mert jogilag ugyan igaz, de a gyakorlatban már korántsem. Kétsebességes Európa, ugye ismerős az utóbbi időben egyre gyakrabban elhangzó gondolat? Az Unió szegényebb és később csatlakozott tagállamai sosem lesznek egyenértékűek a nagy és gazdag országokkal, tetszik, nem tetszik, ez az igazság.

A harmadik tagmondatban két szó is szerepel, ami kimeríti a semmi fogalmát, úgymint a megpróbáljuk és a kezelni. Először is, nem próbálják, így aztán ti sem fogjátok próbálni. Az a helyzet, hogy még csak - adva a látszatra - próbálni sem próbálják. Ti meg, a saját valagatokat sem tudjátok kitörölni némi instrukció nélkül. Másodszor, nem kezelni kell, hanem megoldani, és a kettő nem ugyanaz. Egyébként ez nagyjából olyan, mintha egy csőtörés után térdig vízben állva a lakásom közepén azt mondanám: akkor most megpróbálok felmosni, 'oszt vagy sikerül, vagy nem. Hát könyörgöm, nem azért kapjátok az adófizetők pénzéből az aránytalanul magas juttatásaitokat, hogy próbálkozzatok! Csináljátok!

A második mondat nettó hazugság. Az Unióba lépésünkkor kötöttünk egy megállapodást, ami leegyszerűsítve arról szólt, hogy megnyitjuk a piacainkat, cserébe részesülünk a fejlesztési alapokból. Na már most, mi ezt maradéktalanul betartottunk, és ha számvetést tartunk, nyugodtan állíthatjuk, a Nyugat nem járt rosszul az üzlettel. De arról egyetlen szó sem volt a megállapodásban, hogy évekkel később egyoldalúan módosítják a feltételeket, s immár az uniós kifizetéseket a betelepítési kvótákhoz kötik, vagy legalábbis vannak hangok, akik ezzel fenyegetőznek. Ráadásul teszik mindezt olyan környezetben, amikor Nyugat-Európa permanens terrortámadás alatt áll, konkrétabban, háború van, s már csak az elmebetegek számára nem nyilvánvaló, hogy a mindenkori integráció csődöt mondott. Az ugyanis, hogy az újonnan érkezőkön kívül, az itt élő harmadgenerációsok követik el a terrorcselekmények zömét, nem épp azt igazolja, hogy sikeres projekttel állnánk szemben. Tehát, mi a megállapodás ránk eső részét maradéktalanul betartottuk, így nem igazán világos, milyen kötelezettségekről is beszél a Gyulus! Mozgó szabályokról ugyanis nem volt szó. Amellett mi itt a kies Keleten egy árva petákot nem profitáltunk abból a szabad-rablásból, amit ezek a nyugati mintaállamok elkövettek, s amit az egyszerűség kedvéért gyarmatosításnak nevezünk. Egy árva fillért sem.

A legdöbbenetesebb azonban a korlátlan kvótával kapcsolatos kijelentése (ami megjegyzem, Gyula gyengeelméjűségére utal, mivel a kérdésben egyáltalán nem szerepelt a korlátlan kifejezés), ezért muszáj ismét idéznem: ezt nyilván az utolsó utáni percig tárgyalni kell, de azt gondolom, hogy az együttműködésben, ha vannak olyan elemek, amik nem annyira kedvezőek Magyarország számára, azokat bizony néha el kell fogadni. Molnár tehát nem azt mondja, hogy NEM, szó sem lehet róla, hanem azt, hogy tárgyalni kell. Tárgyalni a korlátlan betelepítési kvótáról!

Tehát Molnár Gyula szavainak tömör fordítása: Nekünk nincs egyetlen önálló, megveszekedett gondolatunk sem, akaratunk meg pláne, kivéve, ami a hatalom megszerzésére irányul, ezért minden kérdésben azt fogjuk tenni, amit Brüsszel mond nekünk. Ha azt kérik, telepítsünk be 5 millió migránst, betelepítünk. Lecseréljük a népet, a mostanit úgysem szeretjük, ugyanis az Úristennek nem akarnak ránk szavazni és ismét hatalomhoz juttatni bennünket!

Mindezt azonban még tudom fokozni, példának okáért Gyurcsány heti színjátékaival, amik bevallom sokkal szórakoztatóbbak, mint Molnár kétbites értelme, mert a Fletó tényleg eljátssza a kecskebékát, aki felmászott ugyan a fűzfára, de nem volt jó neki így se, meg úgy se. Hát mi lesz ebből, gyöngyvirágom? Tegnap az Orbán nem vett észre, ma meg a Botka... holnap tán még a sarki fűszeres sem figyel majd rád? Ám a hét legmegrázóbb eseménye mégiscsak Farkasházy Teddy bejelentése volt, legalábbis szerda estig, aztán ki tudja... Hallották, ugye? Vagy nem? Hát idén elmarad Szárszó! Vajon ha a semmi nem áll össze a semmivel, abból lehet valami?