Pápapi

"Aki sokat markol, keveset fog" - közmondás

Bár rég forgatom magamban a gondolatot, hogy Ferenc pápáról írjak, mégis nehezemre esik föltenni a kérdést - vajon a katolikus egyház jelenlegi feje tisztában van azzal, hogy ő a katolikus egyház jelenlegi feje? Úgy értem, biztosan tudja, hogy nem egy utópisztikus, ökumenikus formáció élén áll? Természetesen nem fogom "demens vénembernek" nevezni őt, de nem azért, mert nem merem, hanem mert szerintem nem az, még akkor sem, ha az utóbbi években súlyos szereptévesztés lehetőségére utaló kijelentéseket tett. Másfelől, ha valaki demenciával küzd, az egyfajta, még ha nem is túl hízelgő felmentést ad tettei következménye alól.

Tegnapi Twitter-bejegyzésében például azt írta, hogy "a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól", illetve a La Repubblica olasz napilapnak adott interjújában megjegyezte, hogy vannak országok, ahol a szegényeket nem a migráció teremti, hanem az adott ország társadalmi nehézségei, "máshol viszont kevés a helyi szegény, mégis félnek a migránsok inváziójától".

Mit üzennek e szemrehányó szavak? Vajon azt, hogy a gazdag és fejlett Nyugat elfordítja a fejét a harmadik világ borzalmairól, mi több, sokszor maga idézi azt elő, s hogy ennek véget kell vetni, békét kell teremteni és minden eszközzel segíteni, támogatni ezeket az országokat abban, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés útjára léphessenek? Aligha. A pápa mondatai azt sugallják, hogy a 80%-ban fiatal, életerős muszlim férfiakból álló migránstömeg szegény, ezért szégyellje magát Európa, ha nem önzetlen örömmel fogadja őket. Bár még nagyobb probléma, hogy amíg fivéreink és nővéreink elhagyják hazájukat a jobb élet reményében, addig a szegénység, éhezés és háború marad, aktív korú népesség híján pedig csak még tovább romlik a helyzet, és még kevesebb esély lesz a kilábalásra.

Mit üzent a zaventemi repülőtéren elkövetett véres terrorcselekmény után a pápai lábmosás, amellyel a migránsokat illette? Mit üzent a 2016 karácsonyán elhangozott Orbi et Urbi, amelyben Ferenc kínosan aprólékos részletességgel sorolta föl a világ háború és szegénység sújtotta országait, ám a terrorcselekményeknek csupán egy félmondat jutott, de az sem jelzős szerkezetben, nem szerepelt előtte, hogy európai, hanem általában véve szólt a terrorról? Mit jelentenek ezek az üzenetek, bár helyénvalóbb úgy föltenni a kérdést: kinek mit jelentenek?

A migránsok számára egyértelmű meghívót, épp, mint a kötelező kvótarendszer, vagy Angela Merkel két évvel ezelőtti kijelentése arról, hogy befogadás tekintetében a szírek számára nincs fölső határ. Azóta tényszerűen bebizonyosodott, nem mindenki volt szír, aki annak vallotta magát és nem is mindenki január elsején született. A keresztények számára pedig az üzenet változatlan - szégyelld magad, ha nem vagy a korlátlan befogadás híve, sőt, tulajdonképpen nem is vagy keresztény, ha nem érzed fivéreidnek és nővéreidnek a migránsokat! Egyébként meg ne gondolkodj, ne láss, de legfőképp ne törődj azzal, amit Európában okoznak a muszlim bevándorlók! Viseld némán a megpróbáltatásokat, hiszen ők a testvéreid, ne foglalkozz a molesztálásokkal, nemi erőszakokkal, gyilkosságokkal, rablásokkal, hogy az elviselhetetlen mocskot már ne is említsük! Bagatell.

Nem gondolnám, hogy Ferenc pápa nincs tisztában az iszlám természetével és annak céljaival. Nem gondolnám azt sem, hogy ne ismerné a tényt, miszerint az elmúlt 200 évben ötször történt belülről jövő kísérlet az iszlám megújítására, a reformra, s mind az ötször szintén belülről fojtották azt el, többnyire a kezdeményező legyilkolásával. A pápának pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy az iszlám - lényegénél fogva - nem képes olyasfajta változásra, mint amin a keresztény egyház átment. A pápa okos ember, tanult ember, aki minden bizonnyal olvas újságokat, s képes a legegyszerűbb ok-okozati összefüggések megértésére. Meg tudja érteni azt, hogy kooperáció csak akkor jöhet létre, ha azt mindkét fél akarja. Épp ezért több mint kínos lelkifurdalást kelteni saját híveiben, miközben a beáramló muszlim tömegeknek eszük ágában sincs integrálódni az európai társadalmakba, de még csak együttműködni sem kívánnak azokkal. Ők ebből a csomagból csupán az anyagi juttatásokra tartanak igényt.

A pápa köztudottan elítéli a terrort, bár én ebben személy szerint semmi kuriózumot nem érzek, mert rajta kívül nagyjából mindenki más is elítéli, kivéve magukat a muszlim elkövetőket, és persze az őket kimondva-kimondatlanul támogató többi muzulmánt, ami igencsak fontos tényező. Ezért föl kell tennünk a kérdést - vajon elvárható-e a katolikus egyház fejétől, hogy miközben teszi a dolgát, s rendre aggódik a világ elesettjeiért, aközben ne küldje mészárszékre saját híveit? De talán még ennél is fontosabb kérdés az, hogy tulajdonképpen mi a pápa valódi célja, amikor módszeres következetességgel szólítja föl Európát muszlim migránsok millióinak befogadására, ám nem tartja fontosnak, hogy határozottan felemelje szavát a katolikus templomok bezárása/átalakítása ellen?