Mo-mo-mondja má’ meg nekem valaki…

Szóval könyörgöm, még ha dadogva is, de magyarázza el nekem végre valaki, hogy ezek a Momentumos csillámtünemények mi a fenét akarnak? Mert végighallgattam a beszédeiket, jó, nyilván nem mindet, türelmes ember lévén is csak néhányat sikerült, no meg az unalom... De, én igazán, még ezek után sem értem, hogy mit akarnak! Hatalmat, maguknak, nyilván, mind azt akar, aki megjelenik a páston, na de nekem és velem együtt az ország népének mit akarnak? Az alábbiakban erre keressük a választ Soproni Tamás, a Momentum alelnökének interjúja alapján.

A Momentumnak rövidtávú és középtávú cselekvési programja is van. A rövidtávú a matricázgatás.

Ezalatt azt kell érteni, hogy a kormány plakátjait olyan matricákkal ragasztgatják össze, amik levehetőek, így nem rongálódnak a plakátok, ergo nem lehet belőle jogi perpatvar. Ügyes, ugye? Persze az óvodásoknál még megmosolyogtat bennünket Pistike akciója, aki úgy akar a bátyja orra alá borsot törni, hogy összefirkálja annak füzeteit, de ha jobban meggondolom, már a mindenkori Pistikéknél sem olyan jópofa ez. És főleg nem hatékony, de legalább kontraproduktív. Meg gyermeteg, nem kicsit, nagyon, ami viszont egy ovisnál könnyen magyarázható.

Ahol az állam elengedi az emberek kezét, ott mi segítünk - ez a középtáv. Ez lehet kátyúzás, vagy hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek angolt tanítunk. Segítünk a szomszédnak ebben-abban.

A második mondatban három olyan információ, mondhatnánk eget rengető ötlet is szerepel, amit muszáj külön-külön tárgyalnunk. Az első ilyen a kátyúzás. Amit a központból irányítanak, mert ilyesmikre akarják a VII. kerületi pincében megbúvó irodájuk erőforrásait költeni. Arról, hogy ezek az erőforrások honnan származnak, nem szól a fáma, de ne legyünk szigorúak; egy tizenkét perces televíziós interjúban ilyesmiket fölösleges megkérdezni, hát milyen riporter az, aki ilyen indiszkrét kérdéseket tesz föl, nem igaz? Hallatlan volna ebben a diktatúrában, és a megálmodott, új demokrácia megcsúfolása. De vissza a kátyúzáshoz, ami nem holmi úthengerrel történne, nem, kis csacsik, ti mind le vagytok maradva! Vannak erre csináld magad módszerek. Ez tetszik nekem, és a fantáziám is működik, szóval elképzelem, hogy kimegyek és bebetonozom az utcában lévő három kátyút. Tudok betonozni, csak mondom, persze nem keverővel, túrót, én is haladok a korral! Tehát elmegyek a tüzépre, veszek néhány zsák kész-betont és összekeverem egy hidrogénnel, meg két oxigénnel, a kész masszát pedig szépen belegyógyítom a kátyúkba, majd alaposan lesimogatom őket. Volt kátyú, nincs kátyú, ilyen egyszerű ez.

És este, amikor a szomszéd Józsi jön hazafelé a kéttonnás terepjárójával, észrevétlenül áthajt az én nagyszerű betonozásomon, minek következtében az autó kereke kissé devalválódik, ezért ő elmorzsol egy gyengéd kurvaanyádat. Nyilván persze én is, mert a barom Józsinak még ez sem számít, ez a lángoló, dobogó hazaszeretet, amivel én azokat a kátyúkat betonoztam. És akkor, mielőtt előkerülnének a vasvellák, hívhatjuk a Momentumos habfehér lelkű ifjúkat, és elvárhatjuk tőlük, hogy a mondat harmadik állítását gyakorolják, azaz segítsenek a szomszédnak ebben-abban. Kérdés, milyen szomszédra gondoltak, a sajátjaikra, vagy úgy általában mindenkire. Mert szerény tapasztalataim szerint ebben az országban mindenkinek van szomszédja, legyen az közelebbi, avagy távolabbi. Ellenkező esetben Józsi és én úgy döntünk majd, hogy a Momentum tagjait betonozzuk be a kátyúkba és simogatjuk meg őket alaposan, igen alaposan. Ezzel pedig mindenki jól jár, Józsi is, én is, a közösség is, de még a Momentumosok is, mert végeredményben elérték legalább az egyik céljukat - segítettek a szomszédnak ebben-abban.

Mindezek után rátérhetünk a hátrányos helyzetű gyerekek angol tanításara, ami rendkívül fontos, mert ahány nyelv, annyi ember ugyebár. Ezért javasolnám, költözzenek le egy hétre valamelyik borsodi cigánytelepre és próbáljanak angolt tanítani ott. És ha mindez sikerülne, akkor gondolkodjanak el azon, hogy mik a nyelvtanulás alapfeltételei. Mert például éhesen nehéz nyelvet tanulni, persze éhesen minden egyebet is nehéz. És mondják ki hangosan, hogy bizony ez a csúnya és elviselhetetlen diktatúra az, ami biztosítja a szerencsétleneknek a napi háromszori, ötszöri étkezést. Meg az ingyen tankönyvet, igaz, magyar nyelven. De nem árt emlékezni arra sem, hogy ez még mindig az anyanyelvünk. Sajnos ezeknek a Momentumosoknak is.

Ha úgy tetszik, akkor technikákat át fogunk venni!

Ezt a Fidesz és a polgári körök működésével kapcsolatban sikerült kimondani, nos, igen. Ej, be szép megfogalmazása ez a lopásnak, le a kalappal!

Nem az a baj, ha az ember rock, vagy techo zene mellett beszélget a politikáról, hanem, ha nem beszélget róla.

Belátom, ez rendkívül fontos kérdés, mármint magam is úgy érzem, napi szinten eldönteni, hogy hamburger, vagy hot-dog, nem könnyű dolog. A mai fiatalok problémái szinte megoldhatatlan magaslatként tornyosulnak előttük, szóval igazán nem lennék a helyükben. Én is elég hülye voltam fiatalon, de kizárt, hogy ennyire. Mert ez nem is hülyeség és színtiszta lázadás, ez nettó értéktelenség. Hát ki nem szarja le ecsém, hogy ti milyen zene mellett NEM tudtok értelmesen gondolkodni, vagy egy épkézláb, használható, önálló ötletet kipréselni magatokból?

Nem csak magyarokat vonunk be, hanem külföldieket is, akik már valamit megcsináltak, akár a saját országukban sikereket értek el, mondjuk volt miniszterelnököket is.

Ez, meggyőződésem szerint komoly nemzetbiztonsági kérdéseket vet föl; ahogy az NGO-k többségének működése is, lásd az olaszországi helyzetet.

Mindenki tudja magáról, mit tett ezért az országért - ha becsületes, jöhet a Momentumba!

Itt ismert politikusokra gondolt ez a zseniális ifjú titán. De van számára egy újabb rossz hírem. Mert az lehet, hogy mindenki tudja magáról kiféle-miféle, bár ebben sem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy azokat, akik kifejezetten ártottak az országnak, kurvára nem érdekli, amit tettek. Különben nem tették volna. Most miért érdekelné őket, ha akkor sem érdekelte? Miért? Gyurcsány attól hitelessé válik, hogy szavakat (is) lopkod és azokat a DK-szektájára aggatja? Úgymint demokraták, becsület, tisztesség? Ugyan fiam, menj vissza az iskolapadba, és/vagy mássz ki a burokból, amiben élsz, és ami techno és/vagy rockzenétől hangos. Összességében azt kell, hogy mondjam, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Sírok, hogy ezek a fiatalok ennyire nem tanultak meg gondolkodni, ismerni, összefüggéseket, folyamatokat átlátni. És nevetek, hiszen nincs érdemi ellenfél, még mindig nincs. Aztán meg csak unatkozom, mert így olyan unalmas. És ezért kár.