Magyarország polgármestere háborúba megy

Az Úr 2022. évében, Szent György havának harmadik napján kelt útra VagyVagy Péter, kit övéi csak Kapitánynak becéztek, hogy hős serege támogatásával leverje muszkaföld zsarnokát, a bomlott elméjű Vovát, ki akkortájt a távoli Kreml falai közt rejtőzött.

Azon a hűvös reggelen, Szent György havának harmadik napján, VagyVagy Péter türkiz zászlaja – melyet a Közösségek Közösségének országában varrtak – még a széllel is szembelobogott, csak hogy bátran hirdesse a jelszót, amelyet a Kapitány előző éjjel álmodott meg: "Kelet vagy nyugat, háború vagy béke"! Követői párás szemmel skandálták Péter igazságát, az egyetlen létezőt kerek e Facebookon, s 160 ezer szív dobbant együtt a monitorok előtt.

A Kapitány, midőn elérkezettnek látta az időt, élő egyenes adásban ölelte keblére asszonyát és hat vagy hét gyerekét, búcsúzóul pedig annyit mondott: csak felfelé! Így hát ugrott is egyet, felfelé a kínai gyártmányú harci szekerére – a BMW is ígért egy szekeret, de a muszkákat sújtó uniós szankciók miatt leállította a gyártást, hogy a fene essen azokba az orosz kábelkötegekbe! –, és elindult a háborúba. Zsebében két darab Túró Rudi formájú Grad rakétával, és a Bourbon királytól kapott térképpel keletnek vette az irányt, s az ukrán külügy korábbi előrejelzéseinek megfelelően, 400 kilométer/órás sebességgel haladva, Vásárhelyről mintegy negyedóra alatt el is érte Bulgária határát.

Amikor a gyulavarsándiak közölték vele, hogy Erdélyországban jár, a Kapitány egy pillanatra elbizonytalanodott, de ez tényleg csak egy pillanatig tartott, mert rögvest utána, dacolva a magyar kutyák sunyi pillantásával, így kiáltott: "a propaganda fegyver, a hazugság öl"!

Azok erre megvonták vállukat, VagyVagy Péter pedig elszántan haladt tovább keletre, s hamarosan el is ért Odesszába, ahol a Patyomkin lépcső legmagasabb fokára hágva azt követelte az iráni néptől, hogy az ukrán király azonnal járuljon a színe elé, mert személyében megérkezett a felmentő sereg. Erre az orosz katonák, akik a nyelvi ármányt kihasználva megtévesztően hasonlítottak az ukrán katonákra, megfogták a harci szekeret, és Kapitányostul, türkiz zászlóstul hajították bele a Fekete-tengerbe. Pétert azonban nem olyan fából faragták, hogy ilyen bagatell kihívás kedvét szegje, ezért gondolt egyet, és a Duna-deltán felúszott Romániába, majd a Bourbonok térképe alapján, az éj leple alatt még egy ország határát átlépve megérkezett – Romániába.

Ebben a furcsán ismerős országban aztán kissé fáradtan, de lelkesedését nem veszejtve hajtotta ki szekerét a Kossuth térre, lerázta magáról a vizet, s tüstént az ország háza elé rendelte hű követőit, ahol hamarosan tíz-húszfős tömeg gyűlt köréje. Ekkor így szólott népéhez, élő egyenes adásban:

"Rengeteg áruló van, ezek vagy aktívak, vagy kevésbé aktívak. Nem tudjuk, mi mozgatja őket." Ezúttal még csak az életemre törtek, midőn fegyveremet Túró Rudira cserélték, de nem tudják, hogy ezzel mentettek meg, nem tudják, hogy elemózsia nélkül nem lettem volna képes legyőzni a gonoszt és átúszni a nagy vizet!

Ezt hallván a 160 ezres támogatóseregben megállt az ütő, egyesek zavartan, mások még zavartabban néztek össze a virtuális térben, VagyVagy Péter áruló barátai pedig érezték, hogy tehetetlenek a Kapitány zsenialitásával szemben. Ő így folytatta:

Elmondom hát néktek, sötétben tartott gombáknak, hogyan győztem le egyes egyedül a zsarnok Vovát, és hogyan értem el, hogy immár se az orosz gáz, se Paks kettő ne fenyegesse a haza biztonságát! Utoljára Odesszából szóltam hozzátok, a Patyomkin lépcső tetejéről, ahová nem sokkal később meg is érkeztek igazi szövetségeseim, a NATO nagyszerű fiai, és lopakodó üzemmódban vittek a Kreml fölé. Onnan ejtőernyővel ugrottam bele az éjsötétbe, 3000 kilométer/órás sebességgel száguldottam "csak felfelé", majd egyenesen a Nagy Iván-harangtorony tetején landoltam, ahonnan tizenhárom szaltóval értem földet, s kúsztam át Vova rezidenciájába. Ezt még házaló ügynök koromban tanultam.

Ekkor az orosz cár épp az alagsorban erőszakolta a kozák titkárnőket, ám amikor meglátott, úgy megijedt, hogy átszalad a fogadóterembe, ahol az asztal körül üldöztem, egészen kifulladásig. Hogy álcázza magát, hirtelen medvévé változott, megrágta kicsit az intarziát, de a szemében láttam, hogy tudja, nincs menekvés. A hátára ugrottam, arcába vodkát öntöttem, fülébe pirogot dugtam, hármat csavartam a nyakán, beleköptem a szájába és saját kezemmel téptem ki a szívét.

Menjetek hát békével, keressetek teamécsest, meg virágcserepet, örüljetek a biztonságotoknak, és ne feledjétek, én hoztam el néktek! A katonakorú férfiak pedig készüljenek, mert kitört a harmadik világháború. Vagy ezt még nem említettem?

Kiemelt kép: Máté Krisztián / Magyar Nemzet

A kurzivált szövegrészek az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének szájából hangzottak el a választási kampány során.