Lipót újratöltve
Március 15-én, a hatvanfős többség megleckéztette a húszezres kisebbséget. Bizony, leckét kaptunk demokráciából, liberalizmusból és európaiságból. Juhász csibe és a többi, őt követő lipóti árva egyértelműen önkívületi állapotban fújták a sípjukat, provokáltak, heccelték a tömeget, pardon, a kisebbséget, egyszóval önmagukhoz méltóan ünnepelték az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját, ami számukra nem más, mint a demokrácia maga. Kerek harminc négyzetméteren persze, mert tudjuk, az ország többi részén diktatúra honol. Szerencse, hogy maga a diktátor is kívül esett ezen a bűvös körön.
A cél ugyanis Orbán Viktor és az ő beszédének kifütyülése volt. Ha a száraz tényeket nézzük, akkor pont ez speciel nem sikerült, a miniszterelnök megtartotta a beszédét és a legkevésbé sem zavartatta magát a fellázadt, hatvanfős többség ajvékolásától. Azzal pedig, hogy e derék OPNI-szökevények fütyültek a beszéd alatt, egyetlen dolgot értek el, mégpedig azt, hogy a húszezres kisebbség hozzájuk közel álló részének lehetetlenné tették a miniszterelnöki beszéd meghallgatását.
John Stuart Mill szerint csak egyetlen ok létezik arra, hogy valakit vagy valakiket meggátoljunk a szabad cselekvésben, mégpedig a másoknak ezáltal okozott sérelem. Ezzel tökéletesen egyetértek. De bevallom egyetértek a Voltaire-nek tulajdonított gondolattal is, miszerint "Helytelenítem, amit mond, de halálomig fogom védelmezni az ön jogát, hogy véleményét kimondja." Akkor nézzük mindezt a nemzeti ünnepen kialakult helyzetre lefordítva. Adva van - immár komolyra fordítva a szót - hatvan ember, akik ki akarják fejezni a kormánnyal szembeni ellenérzéseiket. Ezt, még ha nem is értek velük egyet, támogatom. Joguk van hozzá, sokat küzdött ez az ország a szabad, félelemnélküli véleménynyilvánítás jogáért. De adva van másik húszezer ember is, ugyanolyan jogokkal felruházva, így nekik is joguk van (volna) meghallgatni egy közpénzen megrendezett, állami ünnepségen elhangzó miniszterelnöki beszédet. Vagy akármilyen beszédet, mert visszaidézve a tavalyi, '56-os ünnepséget, ez a törpe minoritás bizony ott is megjelent és nem csak Orbánt fütyülték ki, hanem az egész rendezvényt. Beleértve a lengyel államfő beszédét, a himnuszokat és még egy kiskamasz előadását is. Komplett az egész műsort, elejétől a végéig.
A helyzet tehát úgy áll, hogy míg a többség nem akadályozta meg a kisebbséget abban, hogy gyakorolja a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, addig a kisebbség megakadályozta a többséget abban, hogy gyakorolja a nemzeti ünnep felhőtlen eltöltéséhez és a miniszterelnöki beszéd zavartalan végighallgatásához való jogát. Itt tartunk. Persze külön pikantériája az esetnek, hogy csak a magyar rendőrség áldásos tevékenységének köszönhetően nem történt lincselés, így ez a törpe minoritás nem lett ott helyben, teljesen jogosan agyonverve. De még pikánsabb, hogy ez a rendőrség ugyanaz a rendőrség, amely onnan föntről 2006 őszén egészen más utasításokat kapott, ezért egészen másként járt el. Tudják, amikor még demokrácia volt és nem diktatúra.