Kicsi gyémánt

"Istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek, cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni."

Mécs János, ELTE ÁJK hallgató magasröptű gondolata ez, pontosabban magasröptű gondolathalmazának bevezetése, de kiindulópontnak talán elég. A fiatalember Mécs Imre hetedik gyermeke, 1991-ben született, azaz momentán huszonhat éves. És momentán az olimpia megrendezése ellenében aláírást halászó/vadászó/gyűjtögető Momentum Mozgalom elnökségi tagja - Janika stílusában "vagy mi a fasz" -, mi más is lehetne az emberfia ennyi idősen, ráadásul, ha ilyen ember fia.

Természetesen a mama sem akárki, Magyar Fruzsina dramaturg, Magyar Bálint testvére, nem mellesleg anyai ágon büszke zsidó. Igazán örömteli, hogy neki is van mire büszkének lennie. Janika sógora pedig nem más, mint Mesterházy Ernő, igen, az az úriember, aki 2006 és 2010 között Demszky főguruja volt, egy igazi mágus, nem véletlenül gyanúsították a BKV-ügyben közel 163 millió forintos vagyoni hátrányt okozó, bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelésre való felbujtással. Sajnos az előzetes letartóztatása után szabadlábon védekezhetett, épp, mint a hozzá hasonló hétpróbás csalók zöme. Példás família, nem vitás, igazi kilincsorrú stílusban nyomják a rock&rollt. Természetesen csak viccelek, épp úgy, ahogy ez a kicsi gyémánt is viccnek szánta a 2013-ban megírt szövegét, s a szöveg viccessége nyomban ki is derült abból, hogy felhívta rá az olvasók figyelmét: "a cikk amit írtam irónia, egy karakterparódia". Hiába, magyarázat nélkül ma már a poén sem poén.

A kicsi gyémántnak volt tehát bátorsága papírra vetni gondolatait a tahó vidékiekről, a magyar redneckekről, volt bátorsága, miért is ne lett volna, nyilván azt mondták neki otthon, hogy liberálisként bármit megtehet és bárkit megsérthet, zsidóként pedig még meg is alázhatja azt a nyolcmillió, vidéken élő magyar állampolgárt. Ha a Charlie Hebdo zsidói gúnyolódhatnak az olaszországi földrengés, majd a szintén olasz lavina áldozatain, akkor Janika is bátran kifigurázhat mindenkit, aki nem a fővárosban él. Vagy született? Mondjuk az sem teljesen világos, hogy mi történik a metszetekkel, milyen kategóriába sorolódnak a vidéki cigányok, a vidéki hajléktalanok, vagy a vidéki buzik. Továbbá ki számít pestinek? Aki Budapesten született, de a vidéki életet választotta, az vajon pesti? Vagy aki vidéken született, de a fővárosban él, az pesti? Vagy a kicsi gyémánt szerint csak az számít valódinak, aki a zsinagóga tövében látta meg a napvilágot? Von Haus aus...

Olybá tűnik, a MoMo semmiben sem különbözik tiszavirág életű elődeitől. Képességük abban merül ki, hogy ugyanazon patronokat sütik el újra és újra, de az unalomig ismételt mantrák mögött gyorsan felsejlik a hátország. Önálló gondolatok híján pedig nincs hitelesség. Maguk sikernek tartják, hogy a kormánysajtó le akarja járatni őket, és egy pillanatra sem tűnik föl nekik, hogy ehhez semmi szükség a kormánysajtóra. Elég a DK halálos ölelése, elég a háttéremberek nevének napvilágra kerülése, és elég egy Janika. Esetükben persze mondhatjuk, hogy az egész bagázs Janikákból áll. Ám idővel majd ezek a kicsi gyémántok is érzékelni fogják, hogy léteznek esetek, amikből nem lehet jól kijönni. És történetesen nyolcmillió magyar választópolgár porig alázása épp egy ilyen eset.

A teljes szöveg itt olvasható: https://polgarportal.hu/nemcsak-az-olimpiat-de-videkieket-ruhelli-mecs-imre-fia/