Hiénák demokrata jelmezben
A hiéna, míg botoddal el nem éred, szitkozódásodra rá sem hederít - közmondás
Aki kicsit is figyelemmel kíséri a magyarországi ellenzék egyre dühösebb, ötlettelen, ám annál elkeseredettebb tevékenységét, annak bizonyára szemet szúr a "demokrata" kifejezés jelzőként történő mind gyakoribb használata. Demokratikus ellenzék, demokratikus oldal, demokratikus erők, demokratikus összefogás, vagy egyszerűen csak mi, demokraták. Szerény véleményem szerint e szebb napokat is látott szócska notórius ismételgetése két célt szolgál az ellenzék számára, egyfelől a szavazókkal próbálják elhitetni, hogy ők, és csakis ők a demokraták, így értelemszerűen a kormány nem az, másfelől meg saját magukkal. Úgy gondolják ugyanis, ha sokszor mondogatja valaki, hogy nem kell pisilnie, akkor elmúlik az inger, ám az ilyen jellegű önámításnak gyakorta behugyozás a vége. Csodáljam, hogy ezek a zsenik erre még nem jöttek rá?
Először is áttekintő jelleggel nem árt tisztázni, mi is a demokrácia? Itt van mindjárt a wikipédia ezen témakörben hozott, legelső mondata, amely szerint "a demokrácia a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer." E meghatározás aligha szorul magyarázatra, s remélhetőleg még a gyengébb képességű ellenzékiek is képesek analógiát vonni a társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjai és a jelenleg regnáló magyar kormány két alkalommal, kétharmados többséggel történt megválasztása között.
Aztán itt van a szólásszabadság kérdése, amely tudomásom szerint meghatározó eleme a mindenkori demokráciáknak. Márpedig a szólásszabadságba nem fér bele a nem pejoratív ellenvélemények közösségi médiából való azonnali törlése, illetve az eltérő gondolat megfogalmazóinak kitiltása az adott felületről. Mégis, a magát Demokratikus Koalíciónak nevező (na tessék!) formáció politika aktorkái, ideértve Vágó Istvánt, de magát Gyurcsány Ferencet is, bizony abban a pillanatban tiltanak és törölnek, amikor megjelenik egy hozzászóló, aki nem ért egyet teljes mértékben a szektajellegű alakulatuk megnyilvánulásaival. De nyugodtan e körbe sorolhatjuk a politikai értelemben már megboldogult Tóbiás Józsefet is; ő szintén tiltással díjazta azokat, akik számára kellemetlen kérdést fogalmaztak meg.
A demokráciákban a gyülekezési jog sem azt jelenti, hogy ugyan - a jogszabályokat betartva - összegyűlhet a nép, de annak végeztével, midőn hazafelé ballag, bizony beleszaladhat egy kardlapozós-szemkilövetős karhatalmi akcióba. A demokráciákban ugyanis nem szokás az agresszív tüntetőket fölsőbb utasításra rátolni a hazafelé igyekvő békés tömegre, családokra, idősekre, majd válogatás nélkül veretni őket azonosító nélküli, arcukat sisakkal elfedő rendőrökkel. Ez határozottan nem a demokrácia jellegzetessége, csak mondom.
Végül pedig a mostanság sokat emlegetett sajtószabadságról. A szabad sajtó nem azt jelenti, hogy 90%-os baloldali médiatúlsúly van, így számukra minden és mindent szabad, míg a többségi ellentábor elvegetál valahogy egy napi- és egy hetilappal, illetve egyetlen tv-csatornával. Az igazság az, hogy támogatottságához viszonyítva az ellenzék még sajnos ma is fölülreprezentált e téren, elég, ha csak Juhász Péter jóval magasabb arányú média-megjelenéseire gondolunk, mint amit pártja 1%-os támogatottsága indokol. HVG, 168 óra, Magyar Nemzet, Index, 444, 24.hu, Népszava, ÉS, Magyar Narancs, Nyugati Fény, RTL Klub, HírTv, ATV, és így tovább. Most "csak" ennyi jutott eszembe az önmagát független és betiltottnak valló sajtó képviselői közül.
Mindent összevetve nyugodtan és tényszerűen kijelenthetjük, ezek az emberek oly messze állnak a tényleges demokráciától, mint Makó Jeruzsálemtől. Annyi közük van hozzá csupán, hogy Orbánnak köszönhetően benne élhetnek. Így meglehetősen ironikus, ha épp azok a politikai hiénák aggatják magukra legharsányabban e nemes jelzőt, akik hatalomra kerülésük után a Brüsszel által elvárt, általuk meg jól begyakorolt laposan kúszó-mászó technikát alkalmazva, két-három generáción belül kalifátussá változtatnák az országot. Kell még valamit mondanom, Ildikó?