Gyerekcsíny

"A közveszélyokozással meggyanúsított fiúk beismerő vallomást tettek, megbánták tettüket, az eljárásban szabadlábon védekezhetnek." Ezt mondta a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője, Terdik Tamás mai sajtótájékoztatóján.

Három budapesti srác, három kamasz - tizenöt és tizenhat évesek - egy bágyadt hétköznap délutánon úgy döntöttek, hogy fel kellene gyújtani valamit. Az egyikük családjának a lakásában ücsörögtek, unatkoztak, és hát mit is tehet manapság három fiatalember, ha unatkozik? Gyújtsunk föl valamit! - gondolták, mert netezni, tévézni, olvasni, focizni, füvet szívni, szinkronban recskázni, urambocsá! tanulni - unalmas. Dögunalom. Így aztán elindultak, előre megfontolt szándékkal vásároltak némi körömlakklemosót - mert arról azért tudták, hogy gyúlékony anyag, ezt valahogyan sikerült bevésniük abba az átkozottul csökött, diónyi agyukba -, és felgyújtottak egy matracot a Ráday utcában. És ennyi. Hogy a körülmények szerencsétlenül alakultak, s hogy a véletlenek összjátékának köszönhetően leégett egy református kollégium, keletkezett több százmillió forintnyi anyagi kár, pláne szörnyet halt egy négygyerekes családapa? Arról ők aligha tehetnek, hiszen csak unatkoztak, nem igaz?

Ma este egy barátom emlékeztetett a szurikátás esetre, és tette föl az egymillió dolláros kérdést: tegnap egy szurikáta, ma egy ember? És még azt is megkérdezte, hogy vajon hány éves kortól várható el egy gyerektől, hogy felfogja, a tettei nyomot hagynak, s minden cselekedete valamiféle - apró, vagy sorsdöntő - következménnyel jár?

Akkor, a kecskeméti esetnél a közvélekedés kettéhasadt, s míg a Facebook-forradalmárok egyik fele a cuki állatkát siratta, a többi tökéletesen fölmentette a fiút. Vagy-vagy kérdést csináltak egy olyan esetből, amely nem a szurikátáról szólt, de nem is arról a konkrét gyerekről. Nem értették meg a lényeget, azt, hogy igenis minden tettünk következményekkel jár, azaz felelősséggel és elszámolással tartozunk értük. Sajnos azonban már akkor is kiderült, hogy a következmények-nélküliség korát éljük, és kit érdekel bármi is három percnél tovább?

Kit érdekel? Mondjuk a családot, ebben az esetben a feleséget, a szülőket, rokonokat és a négy árván maradt kislányt. Őket eléggé érdekli, miért kellett halálra égnie egy férjnek, egy fiúnak, egy testvérnek, egy apának. És a barátokat. És érdekli a kollégium dolgozóit, lakóit, üzemeltetőit, érdekli a kormányt és mindazokat - az adófizetőket, azaz téged és engem, kedves barátom -, akiknek a pénzéből ez az épület újraépül majd. De abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy az elkövetőket, ezeket a kis ostoba, aljas gazembereket is érdekli-e.

Akárhogy is, ami történt nem tehető meg nem történtté, nem radírozható ki, a game over a valóságban tényleg a játék végét jelenti, és nincs újraindítás. Ami történt, megtörtént. Tegnap egy szurikáta, ma egy ember...