Farizeusság, EU a neved

Bort iszik, de vizet prédikál - közmondás

Október elején az Európa Tanács és az Európai Unió ismételten megerősítette, hogy határozottan és egyértelműen, minden körülmények között és minden esetben elítéli a halálbüntetést. Felszólították egyúttal a világ valamennyi olyan országát, amelyek még alkalmazzák a halálbüntetést, hogy az eltörlés felé vezető első lépésként haladéktalanul vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre, és a függőben lévő halálbüntetéseket enyhítsék börtönbüntetéssé. Ezt nem én mondom, hanem Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője és Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára. Ilyen könnyfakasztó kinyilatkoztatásoknál elsőként mindig az a kérdés ötlik föl bennem, hogy azt a töménytelen baromságot, amely kifolyik a derék bürokraták száján ott a tutiban, vajon maguk is elhiszik-e, vagy csak azt várják, hogy a földi halandók - akik Nyugat-Európában kétségtelenül és meglehetősen agymosottak - elhiggyék?

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, jómagam halálbüntetés párti vagyok és gyanítom, nem állok egyedül ezzel a szemlélettel még az unióban sem, de Magyarországon egészen biztosan. Nem gondolom, hogy minősített esetekben, tudatos, előre megfontolt szándékkal gyilkolókkal, vagy a mostanság divatos tömeggyilkosokkal szemben ne lehetne ugyanúgy eljárni, ahogyan ők jártak el ismerős, vagy ismeretlen ártatlan áldozataikkal. Valójában, ha ezeket a gyilkosokat villamosszékbe küldenék az európai társadalmak, vagy méreginjekcióra ítélnék őket, még mindig humánusabban járnának el, mint ahogyan az elkövetők sok esetben eljártak tettük megtételkor. A halálbüntetés tehát nem ördögtől való, számtalan érv szól mellette - mindenképpen több, mint ellene -, amelyeket egy korábbi, Kinek az élete című írásomban részletesen ki is fejtek.

Természetesen mindez elméleti kérdés, miután Magyarország az uniós tagságával lemondott arról, hogy e végérvényes büntetés visszaállíthatóvá váljék. Nem így Szaúd-Arábia, ahol elég hatékonyan működik a saría rendőrség, és ahol most épp hat iskolás kislány lefejezésére készülnek, mert azok tömeggyilkosságot követtek el fiúkkal táncoltak egy házibulin. A szomszédban lakó hívő lélek jelentette föl őket, majd egy év fogva tartás után bekövetkezhet a nyilvános kivégzés, mely köztudottan a szaúdiak egyik kedvenc időtöltése. Ezt követően a már fej nélküli tetemeket közszemlére teszik majd, nyilván a társadalom elvárásainak megfelelően, no meg a megszokás végett. Zárójelben jegyzem meg, hogy Papp Réka Kinga immár elhíresült kérdésére, amely így hangzott: "És ha Európa iszlám lesz, akkor mi van?" a válaszom: ez. Akkor bizony ez van, meg sok minden más is, amik a női emancipációval, a liberalizmussal és a transznemű budikkal még csak köszönőviszonyban sincsenek.

Persze mondhatnánk, ki nem szarja le, hány nyakat nyiszálnak el az olajmezőn csücsülő szaúdiak, vagy hány nőt köveznek halálra vélt/valós házasságtörésért, ám 2015-ben épp Szaúd-Arábiát választották az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) egyik bizottságának elnökévé, továbbá a Női Jogok Bizottságában is jelen vannak. Nos, a világért sem szeretnék kötekedni, de lássuk be, ebben azért feszül némi ellentmondás.

Mert ha a wahhabíta királyság genfi nagykövete elnökli azt az ún. Konzultatív Csoportot, amely a speciális mandátummal megbízott emberi jogi szakértők kiválasztásáért felel, mely szakértőket egyébként az ENSZ háza táján a szervezet "koronaékszereinek" szokás nevezni, akkor az olyan, mintha kecskére bíznánk a káposztát. Van pikantériája, na, vagy tán ez volna az uniós zamat? Hiába, az üzlet az üzlet, vagy ahogy a művelt francia mondja Les affaires sont les affaires, az olaj pedig jó üzlet. Jó pénzért cserébe aztán lehet mindenféle butaságokat csacsogni emberi jogokról, meg röhögés nélkül leszögezni azt, hogy "az ENSZ keretében az Európa Tanács és az Európai Unió továbbra is elkötelezetten támogatja a halálbüntetés eltörlésére irányuló globális tendenciát. A halálbüntetés kiszabásával és alkalmazásával összefüggésben a két szervezet minden rendelkezésére álló eszközzel küzdeni fog a kínzás és az emberi jogok egyéb súlyos megsértése ellen." E küzdelem legfontosabb állomása minden bizonnyal az lehetett, hogy a szaúdi királyságot bízták meg az emberi jogok védelmével, azt az országot, amely csak 2016-ban 154 halálos ítéletet hajtott végre, ezzel elfoglalva az előkelő harmadik helyet a világon történt kivégzések listáján. Szintén zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanezen a listán bár az USA csupán a hetedik, ám figyelemreméltó, hogy Kína kivételével kizárólag csak muszlim országok állnak előtte, ráadásul megelőzi Szomáliát, Bangladest és Afganisztánt is; de ez egy másik történet.

Mindezek fényében Mogherini főképviselő asszony és Jagland főtitkár úr kinyilatkozása olyan, mintha egy csivava felszólítana egy rottweilert, hogy utóbbi ne támadjon és harapjon meg senkit, mert az olyan csúnya dolog, s tenné ezt arra hivatkozva, hogy - elvileg - ő is kutya. Majd a felszólítást követően kedvesen hozzádörgölőzne a rotihoz és szemrebbenés nélkül falatozna annak a táljából. Valójában azonban egy csivava csupán annyiban hasonlít az igazi kutyákra, hogy képes az ugatásra, épp, mint az eu-s bürokraták. Mert lássuk be, ezek a nagyszerű liberálisok ott Brüsszelben egyéb teljesítményt nem igazán mutatnak fel.