Enyves kéz, visszanyaló fagyi

A múlt heti DK-s tüntetés egyik látványossága a műanyaghordóra kasírozott miniszterelnöki képmás látványos püfölésének lehetősége volt, a performanszról készült videók pedig kitöltötték, vagy inkább szétfeszítették a médiateret.

A jelenetek megítélése még a DK-sok között is igencsak megosztóvá vált, a HírTv-ben maga a megtestesült européerség, Niedermüller Péter fejezte ki nemtetszését az üggyel kapcsolatban, és a szintén zenész, szebb napokat is látott Vágó István Facebook oldalán sem mindenki értett egyet a legalantasabb ösztönökre hajazó hordópüfölés ötletével. Különös, de azzal egyik DK-snak sem volt gondja, hogy a baseballütőket ez esetben a hordókhoz láncolták, nehogy valamelyik káderük enyves kezéhez ragadjon. Végtére is, az elvtársak jól ismerik egymást, s ahogy a mellékelt ábra mutatja, önmaguk iránt tanúsított bizalmuk egy nyomorult sorsra ítélt kutya láncának hosszában fejezhető ki.

De miért írom, hogy ez esetben? A hordóra kasírozott diktátori arcmás ütlegelésének ötlete nem a DK-é, a párt kommunikációs (vagy tudom is én minek tekinthető) szakemberei ugyanis nem alkalmasak arra, hogy saját ötlettel szolgáljanak egy-egy happeningre, még a legprolibb módszereket is lopniuk szükséges. Nyugodtan nevezhetjük ezt dupla nulla teljesítménynek, mert ha már lop az ember, legalább igyekezzék olyan ötletet lopni, amely beválik, nem pedig olvadt fagylalt módjára robban vissza elbitorlói ábrázatába.

A Milošević-rendszer alatt kirobbant Otpor-tüntetések (Ellenállás) performanszainak adaptálása ugyanis eleve halálra van ítélve egy olyan rendszerben, ahol a regnáló hatalom immár a harmadik, kétharmados többséggel történt megválasztása után kormányoz. Az eredeti ötletgazda, a sokak által ismert Srđa Popović szerb politikai aktivista, "hivatásos forradalmár" maga fogalmazta meg egy, az mno.hu-nak 2017 őszén adott interjújában, miért nem vethető össze Milošević és Orbán rendszere:

"A rosszul működő demokráciákban az apátia ellen kell küzdeni, a diktatúrában a félelemmel. Nagyjából ez a különbség a bezárt, elszigetelt Kis-Jugoszlávia és a jelenlegi, szabad választásokat rendező, uniós Magyarország között."

Eszerint még az ellenzékiség főguruja is elismeri, hogy Magyarországon nincs diktatúra, bármennyire is elkeseredetten üvölti azt Gyurcsány és harsogják mögüle a hozzá hű szekta tagjai. Érdemes azonban megjegyezni, hogy míg Popović eredeti ötlete alapján Belgrádban egy dínárba került Milošević hordóra festett arcképének püfölése, addig Gyurcsányék ingyen biztosították őrjöngő prolijaik számára a cirkuszt. Ez akár jó pont is lehetne, ha azonosulva a néppel, maguk szintén beálltak volna a miniszterelnököt szimbolikusan agyonverők sorába. Ám a DK-soknak eddig sem volt szokásuk személyes felelősséget vállalni tetteikért - minek, ha mindig akadnak olyan ostobák, akikkel el lehet vitetni a balhét? Hiába, a jó kommunista mindig is jó kommunista marad.