Budapest Pride? Csak nézze a hátam!

Mert ugye ehhez még van joga a többségi társadalomnak, kedves LMBTQ közösség? Van jogunk hátat fordítani a Budapest Pride-nak idén is? Megengeditek ezt nekünk, középkorban rekedt, hagyományos családmodellt választó heteroszexuálisoknak, vagy már azáltal is kirekesztővé bélyegeztek bennünket, ha hátat fordítunk a többség számára gyomorforgató provokációtokra?

Ugyanis mi más lenne ez az felvonulás, ha nem hergelés, provokáció? Idén nem lesz kordon! - jelentette be büszkén Karlik Cintia, a Pride szóvivője. Indoklása szerint a kordonok sértik alkotmányos jogaikat, továbbá így nem csatlakozhat szabadon senki sem a felvonuláshoz, illetve nem is hagyhatja el azt. Nem is értem, miért akarná bárki is elhagyni ezt a csodás, modern, 21. századi sétát? Megjegyzem, eddig a köznyelvben buzifelvonulásról szólt a fáma, de mára kötelezően LMBTQ fesztiválnak kell nevezni, tehát jó ha tudjuk, nem csak a buzik krémjében gyönyörködhet a szemlélődő, hanem a komplett LMBTQ közösség műremekeiben.

Szögezzük le: a többségi társadalom heteroszexuális és homoszexuális tagjait, az átlag, hétköznapi, családban vagy életközösségben élő embereket hidegen hagyja a Pride. Ismerek olyan meleg párt, akik sosem vettek részt ezen a rendezvényen és a jövőben sem tervezik ezt tenni. A nemi identitás ugyanis mindenkinek a legintimebb magánügye, amellett egy ilyen felvonulás kontraproduktív, azaz többet árt a meleg közösségnek, mint amennyit használ. Egyfelől az ott megjelenők egy része nem él a jogaival, hanem visszaél vele, s ez nem mindegy. Másfelől a rendezvényre kapaszkodó politikai pártok szintén nem segítenek az áhított népszerűség növelésében. Gyöngyvirágok, nem gondolkodtatok el még azon, hogy a Momentum, a DK, Lendvai Ildikó, vagy bármelyik törpe alakulat nem mellettetek áll ki, hanem a kormány ellen demonstrál? Nem tűnt még föl, hogy a hangzatos, támogató jelszavak csupán üres patronok, s nagyjából pont fütyülnek rátok ezek a politikusok, nem ti vagytok az origójukban?

Idén tehát a szervezők feltett szándéka szerint nem lesz kordon. Hátha valakinél elszakad a cérna, s nyakon találja legyinteni az egyik papnak öltözött buzeránst, aki épp párzó mozdulatokat imitál egy Bibliával. Ami szerintük természetesen nem provokáció. Mint ahogy az sem volt provokáció, ahogy a március 15-i rendezvényen Mérő Péter Ferenc, az Együtt XVIII. kerületi önkormányzati képviselője torkot elvágó mozdulattal utalt arra, mit tenne a kormánypárti szavazókkal és sajtóval, ha hatalomra kerülne. Mindezt persze a liberális tolerancia jegyében.

Azt sem árt tisztázni, mi is a tolerancia? Meglátásom szerint ugyanis a felvonulók és szervezők többsége félreérti e fogalmat. Tényszerűen kijelenthető, a többségi társadalom tolerálja a devianciájukat, azaz eltűri, elviseli. De miért érzem úgy, hogy a felvonuló LMBTQ-ék itt nem állnak meg, derogál számukra szimplán csak elfogadottnak lenni, kevés az, ha a békés többség tudomásul veszi létezésüket? Ez bizony kevés, nekik több kell, azt akarják, hogy szeressék őket, lehetőleg mindenki és feltétel nélkül! Na, ez az, ami nem fog menni! A szeretetet ugyanis nem lehet kizsarolni, kierőszakolni, oly módon meg pláne nem, hogy épp ők bélyegzik meg mindazokat, akik nem vesznek tudomást félmeztelenül vonagló, részeg buzikról, vállalhatatlan külsejű leszbikusokról és az összes többi ötvenakárhány társadalmi nem képviselőjéről. Esetleg undorral fordítják el a fejüket. A helyzet az ugyanis, hogy jogunk van nem szeretni a Budapest Pride-ot. Ezért ez a rendezvény idén is csak a hátamat fogja látni, s javaslom, más se üljön föl a szándékos provokációnak! Kerüljük el július 8-án a buziparádét!