Blanka nem érti

Egyem a kis szívét, nem érti! Már-már sajnálom ezt a kislányt, nemkülönben a vele interjút készítő kollégát, aki szintén nem érti, mi miért történik a közszereplővé avanzsált volt gimnazista körül. "Mi, akik közel állunk hozzá, már tavasszal tudtuk, hogy egy sor érthetetlen dolog történik vele a középiskolai környezetében" - írja a szerző a cikk bevezetőjében, s ebből sejthetjük, a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium a módfelett rejtélyes középiskolák sorába tartozik. Mindezek ellenére alább azért mégiscsak teszek egy kísérletet e gordiuszi csomó kibogozására.

Elsőként már az interjú tézise is szemet szúr, amely szerint a kecskeméti beszédéről elhíresült Nagy Blanka a politikai véleménye miatt vált a középiskolai kirekesztés áldozatává. Ezt az állítást alapvetésként kezeli mind a kérdező, mind pedig az interjú alanya, csakhogy akad itt egy aprócska bökkenő, jelesül az - amelyet egyébiránt maguk is megfogalmaznak, s ilyetén mindez csak fokozza értetlenségüket -, hogy Blanka már a "bajszos szarozós" (ő mondta!) beszédét megelőzően is aktívan vett részt a Független Diákparlament tüntetésein, mi több, föl is szólalt azokon.

Na már most, ha azt állítja, hogy ezen felszólalások - és egyáltalán - a korábban nyíltan vállalt ellenzéki véleménye okán nem kapott soha negatív visszajelzéseket, ellenben az "arcon baszásra" (szintén ő mondta!) felszólítás után igen, akkor talán nem volna haszontalan elméláznia azon, hogy bizonyosan a tartalommal volt-e a probléma, vagy talán a forma verte ki sokak biztosítékát? Vajon ha azon a bizonyos rendezvényen ordenáré, kocsmai szóváltásokat megszégyenítő trágárkodás nélkül fogalmazza meg ellenérzéseit akár a köztársasági elnök, akár a kormány tevékenységével szemben, akkor is kirekesztették volna az osztálytársai, akkor is elfordultak volna tőle a barátai, akkor is akadt volna olyan tanára, aki nem szívesen került föl a vele közös tablóra?

Na, ezeket a kérdéseket kellene feltennie önmagának, de még inkább kellett volna feltennie az interjúztató kollégának! És ha őszinte választ szeretnénk, akkor bizony be kell látnunk, hogy egyáltalán nem a politikai véleménnyel volt itt a probléma, mivel a kirekesztés nem az ellenvéleménye megfogalmazásakor kezdődött - lásd Független Diákparlament -, hanem az ellenvéleménye ocsmány, trágár megfogalmazásakor. Azaz határozottan nem a tartalom, jóval inkább a forma okozta a többség elmarasztaló ítéletét, mert míg előbbit, még ha nem is értünk vele egyet, ám itt a jobboldalon szokás tiszteletben tartani, de utóbbira nincs mentség. És ez nagyon nem mindegy!

De talán ezt Blanka maga is pontosan tudja, mint ahogyan azt is, hogyha ott Kecskeméten csupán egy udvarias ellenvéleményt fogalmazott volna meg, akkor ma senki sem ismerné a nevét; egyetlen sajtótermék sem írt volna róla egy sort sem, nem hívták volna meg televíziós műsorokba, ahogy az MSZP kongresszusára sem, és soha nem foghatott volna kezet Ferinével, se Timmermans úrral. Hogy persze mindezt veszteségként éli-e meg az ember, vagy épp megkönnyebbülésként, az igencsak egyéni szemléletmód kérdése, jómagam mondjuk egész biztosan lábrázást kapnék bármelyik fent említett személyes látványától is, nemhogy érintésüktől, no de nem vagyunk egyformák. Valamit viszont érdemes hangosan és határozottan kimondani: Blanka pályafutásához igenis a trágárkodás volt a beugró! Most tehát azon sopánkodni, hogy emiatt kirekesztik, több mint álságos.

Az interjú másik szembeötlő eleme Blanka zavaros okfejtése az "inzultus" kifejezés jelentését illetően, bár meglátásom szerint jóval inkább a véleménynyilvánítási szabadság sajátosan liberális értelmezésének lehetünk újfent tanúi. A volt gimnazista azt állítja, hogy

"a helyi Fidelitas, akik, amikor szembe jövök velük az utcán, rám sem köszönnek, majd kevéssel ezután kitesznek rólam egy írást, hogy milyen undorító alak vagyok, a város szégyene, tehát szóban vagy írásban belém is kötöttek. De ez óvodás színvonal."

Na, akkor tisztázzuk ezt is! Ha valaki ignorál engem, és még azt a fertelmes merényletet is elköveti ellenem, hogy fejet hajtva nem köszön előre, az nem inzultus! Ami azt illeti, annak épp az ellenkezője: figyelmen kívül hagyás, hisz a delikvens nem vesz tudomást még a létezésemről sem! Blanka helyében legközelebb én egész biztosan venném a fáradságot és előre köszönnék, hátha! Sosem lehet tudni, az udvariasság és a másik tisztelete csodákat tehet, s egy kocsis módjára káromkodni képes ifjú hölgyeknek kipróbálásra módfelett ajánlott. Végül pedig az, hogy a Fidelitas a város szégyenének tartja, nos... ez a véleményük, szabad országban élünk ugyebár, miért is ne mondhatnák el? Blanka is elmondhatta a sajátját - vagy azét, aki megírta neki -, ráadásul nagy nyilvánosság előtt, így hát hadd mondhassa el más is, például én, ha már itt ülök ebben a rekkenő nyárban a gép előtt! Mert az enyém speciel az, hogy a helyi Fidelitas véleményével még olcsón meg is úszta.