Barcelona

Még kevés az információ, csak pár órája történt, ami történt. Egy böcsületes skribler ilyenkor kivár, nem ír elhamarkodottan ezt-azt. Befogja és figyel. Csak épp az a szomorú helyzet, hogy jelen esetben akkor is tudom mi történt, ha nem ismerem a részleteket. Eleget hallottam, eleget láttam ahhoz, hogy tisztában legyek a ténnyel: ismét a terror győzött.

Elgondolkodtak már azon a kedves Olvasók, vajon miért pátyolgat Európa egy olyan vallást és ideológiát, mely a vallásszabadság nevében csak követel és követel, ám maga a legteljesebb mértékben elutasítja azt? Nincs ebben némi ellentmondás?

Párizs, Nizza, Brüsszel, London, Manchester, München, Würzburg, Ansbach, Berlin... a teljesség igénye nélkül. Európa, ezt szereted? Úgy tűnik, igen. És nem, nem vagyok cinikus. Nem én vagyok cinikus. Hanem az, aki a mai nap után Pray for Barcelona szlogenes, spanyol nemzeti színbe öltöztetett facebook profilra vált. Persze mostanság elég csak a profilt cserélgetni, de a lényeg változatlan. Európa permanens támadás alatt áll, iszlám támadás alatt. Ezt ideje volna végre hangosan, egyértelműen és jól tagoltan kimondani. De a terror csak a jéghegy csúcsa, nem egyéb. A terror hírére fölszalad a cukor, bár bevallom, engem jobban zavar a mainstream politika álszent deklarációja. Akad olyan, aki még elhiszi, hogy tényleg sajnálják, tényleg együtt éreznek az áldozatokkal, de komolyan?

Szkeptikus vagyok, mert szerintem nem sajnálják, szerintem fütyülnek rá. És attól tartok kedves neoliberális terrorista pátyolgatók, a modern demokráciában jogom van szkeptikusnak lenni. Mert ha egy illegális bevándorlónak joga van bárminek lenni, akkor nekem is van némi jogom, nem? Mert én mégiscsak fizetem azt a kurva adót, építem az országot, egyebek. Nemkülönben ezt tették a szüleim, nagyszüleim, ükszüleim is. És tudom, nem túl PC, de ez mégiscsak az én hazám, az én földem, az otthonom, így talán jogom van eldönteni, kit engedek be és kit nem.

De vissza Nyugatra! Komolyan nem hibáztatom a Nyugat-Európában élő arabokat és egyéb muszlim közösségeket. Ők csak azt teszik, amit tehetnek, amit megtehetnek, amit engednek nekik. Kell még egy mecset, Ali? Kevés a segély, Ali? Miben lehetünk még a szolgálatodra, Ali?

De mit lehet tenni? Tudom, őrült ötletnek tűnik, de az iszlámot Európából ki kell pucolni! Nem lehet együtt élni egy olyan vallással, amely nem ismer el önmagán kívül semmit. Hacsak kalifátust nem akarunk. Ezt kell eldönteni. Ennyit kell tenni. Ha egy európai nő muszlim országba megy, viseljen burkát, adja meg a tiszteletet. Ha egy muzulmán nő Európába jön, vegye le a burkát. Adja meg a tiszteletet! Én elvárom, s szerény véleményem szerint, egész Európának ezt kellene tennie. Ez szimbolika, de benne foglaltatik a lényeg. Európában az iszlámnak nincs helye. Ha valamely muszlimnak ez nem tetszik, akkor fel lehet keresni a bő ötven muszlim ország valamelyikét, és ott menekültstátuszért folyamodni.