Az isiász éve

Szerdán délelőtt az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén fájóan foghíjas padsorok előtt tartotta meg szokásos évértékelő beszédét Juncker úr, az Európai Bizottság első embere. Jó hír, hogy ezúttal nem gyötörte az isiász, ám jelen esetben ez csupán annyit tesz, hogy anélkül is képes - politikailag korrekt megfogalmazásban - furcsaságokat kijelenteni.

Öt évünk van arra, hogy megváltoztassuk a dolgokat, de ilyen rövid idő alatt nem lehet - jelentette ki rögvest az elején, és mondhatjuk, még szerencse, hogy így van. Nincs ünneplés, örömujjongás, a munkavégzési módszerünk szerény - folytatta, s milyen igaz, épp a szerénység volt oly szembeötlő egy nappal korábban, a Sargentini-jelentés elfogadását követően; szerény taps, ölelkezés, és baráti csókok a holland zöld-tünemény kócos buksijára. De példának okáért Guy Verhofstadt megnyilvánulásaiból is csak úgy árad a szerénység, különösen, ha Orbán Viktorról nyilatkozhat.

Az Európai Unió a béke záloga, örüljünk neki, hogy békés kontinensen élhetünk - hallhattuk a továbbiakban, és igen, Európa tényleg békés, persze csak ha leszámítjuk azt a néhány tucat terrorcselekményt, valamint a nyugat-európai átlagembereket - a zsidóságot pedig kiemelten - napi szinten sújtó vegzálást, amelyet a muszlim testvéreink követnek el újra és újra. Az uniós logika szerint ezek száma nyilván csökkenni fog, minél több bevándorlót fogadunk be. De ha mégsem, az sem Juncker úr és szárnysegédjei hibája lesz, mivel az fölöttébb kevéssé volna ildomos a következmények nélküliség XXI. századi Európájában.

Az első ember még azt is elmondta, hogy jelenleg 239 millió ember dolgozik az unióban, férfiak és nők egyaránt. Meglátásom szerint e kijelentése meglehetősen kirekesztőre sikeredett, mert mi az, hogy férfiak és nők? Na és a többi 79, vagy 123 gender?

Az unió az ötödik legnagyobb gazdaság, hangsúlyozta, ám arra nem tért ki, hogy erre büszkék legyünk-e, vagy inkább szégyenkezzünk miatta. A megítélésben talán segítségünkre lehet, ha szemügyre vesszük, hogy a pillanat, amelyben ezt a helyet elfoglaljuk, egy felfelé ívelő, vagy egy leszálló ágban lévő görbén helyezkedik-e el?

Megtudhattuk még, az EU amellett is elkötelezett, hogy tisztább és zöldebb bolygót hagyjon hátra a következő generációknak. Ez jó hír, azt jelenti, hogy emberünk valamelyest érdeklődéssel tekint Európa következő nemzedékeire, igaz, azt nem tette hozzá, hogy pontosan milyen kultúrájú, vallású, etnikumú (pardon!) örökösökre gondolt. Kiemelte még, hogy egyáltalán nem tetszik neki a tiszteletlen, egyoldalú, másokat figyelmen kívül hagyó fellépés. Ebben szerintem egyetérthetünk vele, mert az bizony nekünk se tetszik.

Ismét rögzítette azt is, hogy elkötelezett híve az egyesült Európának, amely sosem válhat erődítménnyé, és nem fordíthat hátat a világnak, különösen a szenvedők világának. A bolygó ugyanis mindenkié, nem csak egyeseké, s ez a tétje a 2019-es parlamenti választásoknak is. Érdekes ugrás figyelhető meg a két mondat között, egyúttal el is csalja a különbséget az öreg kontinens és a glóbusz között.

A szolidaritást kiemelten hangsúlyozta, ami azt jelenti, hogy továbbra sem tett le a migránsok így vagy úgy történő szétosztásának tervéről. Tízezerre kell növelni 2020-ig az európai határvédelemben dolgozók számát - mondta, eszerint jelen pillanatban az még a tízezret sem éri el. Csak hogy viszonyítási alapot adjak, azon az aprócska magyar határszakaszon, ahol felépült a fejlett Nyugat szemében botrányos kerítésünk, nyolcezer ember teljesített szolgálatot.

A migrációs bemelegítés után végül rá is tért a lényegre, kijelentette, hogy meg kell nyitni a legálisan érkezők előtt a lehetőségeket, szükség van bevándorlókra, jól képzett migránsokra. Olybá tűnik, ez az ember az elmúlt három évet egy másik planétán töltötte, vagy még inkább egy alternatív valóságban, utóbbira utal az is, hogy Afrikát nemes egyszerűséggel testvérkontinensünknek nevezte. Szerinte azért, mert 2050-re minden negyedik lakója a Földnek afrikai lesz, meg kell erősítenünk a kapcsolatot ezzel a kontinenssel. A józan emberek szerint ugyanezért a határvédelmet kell megerősíteni, ami ugyebár nem merülhet ki abban, hogy tízezerre növelik a munkatársak számát.

Juncker szerint segélyezésre korlátozni a kapcsolatot elégtelen és megalázó Afrika számára, szerintem viszont jóval fontosabb kérdés, hogy Európa számára nem megalázó-e eltartani a képzetlen, idegen kultúrájú, más vallású, és az integráció szándéka nélkül érkező tömegeket? Nem megalázó önként és dalolva átadni életterünket, otthonunkat vadidegeneknek? Ha jól tudom ugyanis, Európát nem az ő őseik építették föl, és e pillanatban sem ők járulnak hozzá a fejlődéséhez, az Európai Parlament feje pedig - ahogy a nevében is foglaltatik - Európa feje, nem Afrikáé, így ezen analógia mentén a józan paraszti ésszel megáldott, ám naiv átlagember azt feltételezné, hogy möszijő isiász elsősorban Európa sorsáért felel. Elvileg.