Az én kicsi pónim

Lányos szülők bizonyára emlékeznek még a néhány éve divathóborttá vált, My little pony néven elhíresült kicsi paripára, amely kreátorai számára világszerte sikert aratott és busásan kifizetődő karriert futott be. Persze minden kornak megvannak a maga hóbortjai, miért is volna ez másként a gyerekjátékok terén? Az én kölyökkorom kedvence a moncsicsi volt, amelyről a kádári puha diktatúrában kevesen tudták, hogy Japánból indult világhódító útjára. Az 1974-es hazai bemutatkozása után aztán Ausztráliába, Nyugat-Európába és az Amerikai Egyesült Államokba is exportálták a terméket, ahol szintén népszerű lett. Hogy a kicsi póni népszerű-e még a mai gyerekek körében, nem tudom, de egy konkrét póni igen nagy népszerűségnek örvendett a berlini állatkertben november elején, amikor egy szír migráns úgy döntött, a látogató gyerekek szeme láttára erőszakolja meg az állatot. Póninyelven hogy mondják azt, hogy #metoo?

Igen, kedves olvasók, ez a szép új világ. Az állatkert dolgozói a tett nyomán kiborulásuknak adtak hangot, csakúgy, mint a látogató felnőttek és gyerekek; az ott élő állatok eddig ugyan még nem nyilatkoztak, köztük az abúzust elszenvedő póni lány (vagy fiú?) sem, de feltételezhető, ők sem örültek a nem várt nyilvánosságnak. Azon tűnődöm, vajon hogyan lehet politikailag korrektül leírni egy ilyen esetet? Vagy körbeírni? Többek között azért is merült föl bennem a kérdés, mert nemrég az egyik olvasóm megrótt a vulgáris kifejezések használata okán. Nos, véleményem szerint a tett, amelyet ez a szír atomfizikus elkövetett, kimeríti a közönségességet, következésképp ha nemi erőszakként, abúzusként, megbecstelenítésként aposztrofálom, nem mondom el azt, ami valójában történt.

Egy huszonhárom éves, illegális szír bevándorló, a berlini Kinderbauernhof állatkertben november elején megbaszott egy pónilovat, a látogatók szeme láttára. Az eset után a ló nem nyilatkozott, nem fejtette ki a véleményét arról, erőszak történt-e, vagy netán beleegyezett az aktusba. Feltételezhetően e pillanatban is számos jogvédő dolgozik azon, hogy a pónit tegyék felelőssé a történtekért, mert az minden bizonnyal túl kihívó pózban ette a zabot és illegette magát a kifutóban, illetve nem alkalmazta a lórúgás régóta ismert fortélyát. Ebben az esetben pedig egyértelműen közreműködő félként volt jelen az aktus során.

A szerelmi légyott életre hívója egy szír fiatalember, egy huszonhárom éves bevándorló, aki illegálisan tartózkodott Németországban. Nem egészen világos, hogy szír létére miért is volt illegális (Merkel: minden szírt befogadunk!), de a sajtóhírek ezt állítják. Na most, igen megnyugtató, hogy az állatkert egyik alkalmazottja szerint a migránst örökre kitiltották - őszintén remélem, hogy csupán ez az egy póni él Németországban -, és az is, hogy több évnyi börtönbüntetést is kaphat. Forgassuk csak magunkban e retorzió borzalmait! Nem mehet többé abba az állatkertbe, ráadásul több évet is kapHAT egy német börtönben! Vajon mennyit? Másfelet? Kettőt?

Ha a bécsi uszodában megerőszakolt tízéves kisfiú utáni büntetést az osztrák bíró hat évről négyre csökkentette, azzal az indoklással, hogy a hat év túl drákói lett volna, akkor vajon mennyit kaphat egy pónilovat meghágó szír illegális bevándorló? Gyanítom kevesebbet, mint egy német állampolgár hasonló tettért. Másfelől teljesen értelmezhetetlen, mi végre a börtönbüntetés. Miért a német adófizetők fedezzék az elkövetkező röpke hónapokban ennek a nagyszerű munkaerőnek a fenntartását? Miért nem toloncolják haza, ha tudják róla, hogy illegális, s azt is, honnan érkezett? Vagy ha tizennyolc hónap után szabadul, akkor rögvest beáll a mercedes gyárba a szalag mellé?

Mindig, mindenhol és minden helyzetben annyit lehet megtenni, amennyit engednek, és pont addig, amíg engedik. Ennyi. Ha egy pónit meg lehet hágni egy állatkertben a látogatók szeme láttára, és ezért kvázi nevetséges legyintést kapni, akkor bármit lehet. Nincsenek keretek, hiszen maga a jogalkotó és végrehajtó rugdalja föl a vonatkozó szabályokat. Ennek fényében pedig különösen nevetséges a világraszóló #metoo kampány; kész röhej, hogy mást ne mondjak.

És hogy mit is kellene tenni egy szír fiatalemberrel, aki úgy gondolja, megteheti azt, hogy fényes nappal, egy berlini állatkertben intim kontaktust létesít egy pónival? Nos, nem ártana megismertetni az intim kontaktus egyéb vonatkozásaival sem, példának okáért addig ütni a sípcsontját egy vascsővel, míg maga nem kérné a hazaszállítását. Kis lépés az embernek... És pont egy gonddal kevesebb.