A szultán csókja

Van abban valami egészen bájos, már-már mosolyra fakasztóan finom irónia, amikor a liberális Nyugatot lenácizza egy török, vagyis A török. Gyönyörű. És persze szimbolikus. A fagyi visszanyal, de mit is nyal - csókol! Ezért muszáj feltenni a kérdést: liberalizmus, te csodás, ugye élvezed a szultán csókját?

Minden azzal kezdődött, hogy a szultán több hatalmat akart. Ez teljesen normális törekvés a szultánok körében, nem is lepődöm meg azon, ha egy szultán kalifátust elnöki köztársaságot akar építeni. Ez ugyanis a küldetése. Azon sem lepődöm meg persze, hogy a Bundesmutti továbbra is elfordítja a fejét, s csupán egyetlen, rövid rigmust kántál - integráció, integráció, integráció. Most azonban már végképp nem világos, hogy ki integrál kit. És a legfontosabb nehogy kimaradjon, jelesül a helyszín.

Történt ugyanis a minap, hogy Hollandia biztonsági okokra hivatkozva megvonta a török külügyér gépének leszállási engedélyét, így az nem tarthatta meg kampánybeszédét, azt az agitációt, ami az április 16-án, Törökországban tartandó népszavazással kapcsolatos. Itt fontos megjegyezni, hogy ez a Törökország már messze nem azonos Atatürk Törökországával. Ám a derék hollandok, csakhogy tetézzék a bajt, a török családügyi miniszter autókonvoját is visszafordították, ugyanazon okból kifolyólag. Pedig ő már majdnem célba ért. Ja, hogy hol is volt a cél? Hát természetesen Rotterdamban, ami utolsó információk szerint nem Törökország része. Még. A szultán természetesen őrjöng, s a török televízió élő adásában nyíltan kijelentette:

"A nácizmus ma is elterjedt a Nyugaton."

Ebben a mondatban azért lássuk be, van valami egészen meghökkentő, mégpedig az, hogy NEM Orbán Viktornak szólt. Náci, rasszista, iszlamofób. Ej, de szép az élet! Úgyhogy Mark Rutte, holland kormányfő most hüppög egy kicsit és bizarrnak tartja a bocsánatkérést (így, a választások előtt), amit a szultán elvár. Én meg azt tartom bizarrnak, hogy Nyugat-Európa az elmúlt évtizedek bevándorláspolitikája után, bármit is bizarrnak tart a muszlimokkal kapcsolatban, legyen az török, vagy egyéb náció. A bocsánatkérést a szultán elvárja, punktum, ellenkező esetben, ígéretéhez híven küldi a selyemzsinórt kiokítja majd a nácirasszistafasiszta Hollandiát nemzetközi diplomáciából.

Ám a történet legszebb és legszimbolikusabb része azonban mégiscsak az volt, amikor az isztambuli holland főkonzulátus tetejéről egy lelkes török holland szurkoló, Allah Akbar felkiáltással egyszeriben letépte a holland zászlót és egy félholdasat tűzött a helyébe. Ilyenkor azért egy csöppet futkos a hideg a magyar hátakon, nem? És ismét eszünkbe jut az a lényeglátó közmondás, ami szerint mindig, de tényleg mindig az erősebb kutya... Ez történelmi tény, mert nem ismert egyetlen olyan forrás sem, amikor a gyengébb integrálta volna az erősebbet. Soha, semmikor nem fordult elő ilyen. Úgyhogy kedves liberálisok, szerte a világon, gondolkodjatok el azon, hogy a zsebetekben érzett bölcsek köve, a szent ideológiátok, ad-e nektek elég erőt az Iszlámmal szembeni harchoz! Persze közben nyugodtan élvezzétek a szultán csókját, majd a haladó sajtótokban magyarázzátok el nekünk, eltévelyedetteknek, miért is olyan finom az a csók!