A cinizmus diszkrét bája
Nem létezik 100%-os biztonság, annyit tudunk tenni, hogy együttműködünk Európában és a világ demokratikus országaival, de végső soron be kell látnunk, nem lehetünk biztonságban - mondta Sigmar Gabriel külügyér, majd rántott egyet a vállán. Ő a német diplomácia első embere.
És meg tudta tenni mindezt rezzenéstelen arccal, a barcelonai terrortámadás helyszínén, ott, ahol csütörtök délután 13 ember vesztette életét. Az elkövetők 17-24 év közötti, marokkói származású, azaz arab fiatalok voltak, de még vizsgálják, hogy bevándorlók-e, vagy helyben radikalizálódtak. Na most, ha helyben radikalizálódtak, akkor is bevándorlók, lévén a marokkóiak nem őshonosak Spanyolországban, legfeljebb másod, vagy harmad generációsak, ez viszont újfent igazolja az integráció "sikerét". Ha viszont frissen érkeztek, az elmúlt egy-két év során, akkor emlékeztetni kellene valakinek Sigmar Gabrielt Merkel asszony párizsi terror után elhíresült mondatára, mely szerint a bevándorlás nem függ össze a terrorizmussal. Még szerencse, hogy ezúttal nem beszélnek elszigetelt esetről, ez a patron valahogy kikopott a mainstream politika narratívájából, amin azért csodálkozom, mert cinizmusuk láthatóan határtalan. Ugyanis, ha valaki képes többes számban beszélni arról, hogy be kell látnunk, nem lehetünk biztonságban, miközben őt magát és gondolom a pereputtyát is 0-24-ben biztonsági őrök garmada vigyázza, mindezt a német adófizetők jóvoltából, akkor az bármire képes.
De bármire képes a magyar baloldal is, amikor azt mondja, hogy az Európai Unió, szegények, másképp gondolkodók, hajléktalanok, bántalmazott nők, munkanélküliek, menekültek, tanárok - ők mind a Fidesz-kormány ellenségei, akikkel szemben a jobboldal örökös háborújában bármilyen eszköz megengedett. Az a Molnár Gyula MSZP főguru írja ezt nekünk a Népszava hasábjain, akinek pártja országlása alatt a csőd szélére sodorta Magyarországot, akinek pártja az MSZMP szellemi és jogutódja, mindegy minek hazudja most magát, akinek pártja csak kínt és szenvedést hozott az emberekre, anyagi és szellemi nyomorba döntve százezreket. Bizony, ő beszél arról, hogy a kormány számára bármilyen eszköz megengedett, de közben sajnos elfelejti, hogy épp az ő pártja országlása alatt kardlapoztattak ártatlanokat a nyílt utcán, loptak-csaltak el milliárdokat, döntötték romba az egészségügyet és az oktatást. Az MSZP hataloméhségének, kapzsiságának és dilettantizmusának következményeként jutott oda az ország 2010-re, ahová jutott, ahonnan csak egy hajszál választott el bennünket a görögök szomorú sorsától. Szóval attól tartok a bármilyen eszközt épp a magyar baloldal használta és használja ma is a hatalom megszerzése érdekében.
Csak a pénz és a hatalom
Csupán e két tényező számít az európai vezetők számára, semmi egyéb. Csomagoljuk ki a tényeket a rózsaszín maszlagból, a mára émelyítő címkékből, melyeket a mainstream magára aggatott, úgymint humanizmus, emberi jogok, vallásszabadság és véleményszabadság, demokrácia, liberalizmus és így tovább. Valójában nincs is nehéz dolgunk, ha meg akarjuk érteni a lényeget, csupán csak az eredményeket kell szemügyre venni.
Például diktatórikus-e a jelenlegi magyar kormány, amikor a tömegrendezvényeken nem vereti péppé a provokátorokat, hanem védi őket? Vagy létezik-e tényleges szólásszabadság a nyugati világban, ha a társadalmak többsége már kommentálni sem meri az eseményeket, mert elveszítheti a munkáját, egzisztenciáját, nácinak és xenofóbnak bélyegzik? Lehet-e szabad a vallásgyakorlás ott, ahol zsidókat megtámadnak a nyílt utcán, vagy egy katolikus pap torkát vágják a templomban? Beszélhetünk-e vallásszabadságról akkor, amikor a tucatnyi vallás közé beférkőzhet egy, amely halállal sújtja azokat, akik elhagyják az iszlám hitet és önmagát felsőbbrendűnek tartva erőszakosan terjeszkedik? Eredményes-e az a munkaerőimport, mely két év alatt csupán 7000 embert tud alkalmazni a bő 1,5 millióból? És végül talán a legfontosabb kérdés: demokratikusnak nevezhetőek-e azok az országok, melyek egyeseknek több jogot biztosítanak, mint másoknak, ahol az őslakosoknak, az adófizetőknek hallgass a nevük, míg az újonnan érkező idegen kultúrával szemben a végtelenségig lojálisak és elnézőek?
Attól tartok semmi egyébről nem szól ez az egész, mint a pénzről és a hatalomról, mert mindegy milyen massza fogyaszt, csak fogyasszon! Ha csökken az európai népességszám, csökken a fogyasztás is, és a hatalmon lévőknek, azoknak, akik pórázon rángatják az európai vezetést nem érdeke a csökkenő fogyasztásból származó csökkenő bevétel. És nem, egyáltalán nem számít nekik, milyen a színe, vagy a vallása annak, aki zabál és ürít, csak zabáljon és ürítsen. A világ vezetőinek semmi köze a l'art pour l'art, filantróp eszméhez, a cukormázat el kell felejteni.
A "tittytainment" elmélet szerint mindazokat, akik kiesnek a termelésből, szolgáltató-tevékenységből és munkanélkülivé válnak, birkatudatra kell süllyeszteni, ugyanis így nem lázadnak föl a meglévő társadalmi viszonyok ellen, viszont megmaradnak a gazdaság számára fogyasztóknak. A "tittytainment" etimológiailag egy mozaikszó, amit Zbigniew Brzezinski lengyel származású amerikai politológus, politikus, geostratéga alkotott. Ez az angol "titts" és "entertainment" szavak összeolvasztásából származik. Vagyis a "cici", női mell, és a szórakoztatást fémjelző "entertainment" mozaikszava ez, amely egyfajta állami, jóléti, fogyasztói függőséget jelent, amelyben az egyén nem tudatos állampolgár, hanem csak szórakozásra törekvő lény, aki fogyaszt és szórakozik, s társadalmi boldogságát ezzel elérve nem foglalkozik a hatalom ügyével. A világ a globalizáció által egy "20-80-as modell" felé tart, ami azt jelenti, hogy a munkaképes korú népesség 20%-a tartja fenn a világgazdaságot, míg 80%-uk "csak" fogyasztóvá válik. És ez rögtön választ ad arra a logikus kérdésünkre, hogy kik is fogják eltartani a dolgozni nem képes, vagy nem akaró tömegeket Európában.
Persze a harmadik világ túlszaporulata a fentiekkel együtt is komoly fejtörésre ad okot, de ne feledjük, a hatalom számára a háborúk legalább annyira jövedelmezőek, mint a stabil fogyasztásból származó bevételek.