KÖTETEK
A beszélgetéseket szerettem volna úgy megírni, a magyar nyelvet, a
gesztusokat, a hangulatot úgy betűbe önteni, szövegbe adaptálni, hogy az
olvasó azt érezze, ott ült, ő is ott ült annál az asztalnál,
ahol ez a két ember beszélgetett egymással. Érezze az olvasó, hogyan
szorította a gyomromat egy-egy gondolat, vagy hogyan tartott markában
némely pillanat. Ez volt a cél. Nem tudom sikerült-e, de reménykedem.
Csodálatos és páratlan emberekkel beszélhettem és ez boldogsággal tölt el. Mert mindig is vonzott a szürkeállomány.
***
I wanted to write these conversations in a way that I convert the Hungarian language, the gestures, the atmosphere into letters, adapt them into the written text in order to make the reader feel like they sat there, they also sat there at that table where these two people were conversing with each other. I want the reader to feel how some thoughts were squeeting me by the gut, or how some moments grasped me like the grip of a fist. This was the goal. I don't know if I had succeeded. but I'm hopeful. I had the chance to speak to wonderful and exceptional people which makes me immensely happy. Because I have always been attracted to the grey matter.
Szerkesztői előszó
Egy olyan portrékötetet tarthat a kezében az olvasó, amelyben hét férfi, hét keresztény, nemzeti érzelmű értelmiségi osztja meg gondolatait egy-egy könnyed és kötetlen beszélgetés formájában: két magyar történész, egy orvosprofesszor, egy orientalista akadémikus, egy közgazdász professzor, egy színházi rendező és egy újságíró.
Az interjúk nagyjából fél év alatt, 2017 tavaszától kerültek rögzítésre, s a dátum magyarázatot ad arra is, hogy a Kásler Miklós miniszter úrral készült interjúban a megszólítás miért következetesen "professzor úr".
Bár a szövegek vágott verziói a tavalyi év során online már megjelentek, ám a kötetbe teljes terjedelmükben kerültek beválogatásra, azaz ebben a formában a nagyközönség még nem olvashatta őket. Sorrendiség tekintetében az alfabetikus elrendezés helyett a kronologikus rendszert választottuk, mivel a beszélgetések során egy-egy interjúalany élt az előző megszólalóra történő visszautalással, hivatkozással.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik támogatták e fölöttébb kalandos utat bejárt kézirat megjelenését - köszönet Batthyány Ádámnak az előszóért, Batthyány-Schmidt Margónak a fáradtságos munkájáért, amellyel a szervezés és a logisztika terheit levette a vállamról, és a Batthyány Családi Örökség Alapítványnak, amiért a megjelenést lehetővé tette. Köszönet Gulyás László professzor úrnak, aki a kiadásban és a nyomdai munkák szervezésében vállalt oroszlánrészt, és természetesen köszönet mind a hét interjúalanynak, akik türelemmel és megértéssel viselték olykor naiv, olykor provokatív, olykor pedig pimasz kérdéseimet. Lentner professzor úrnak külön köszönöm a türelmét, neki valóban fából vaskarikával volt dolga, hiszen közgazdasági alapvetéseket kellett egy bölcsésszel megértetnie.
Végül pedig köszönöm édesanyámnak, hogy felnevelt, támogatott és mindvégig hitt bennem, és elfogadta, hogy harcolni sosem kellemes, de ritkán, vagy gyakorta - kinek milyen utat rajzolt a Jóisten - elkerülhetetlen.
Recenziók
A kötet bemutatójáról készült összeállítás ITT látható.
Megjelenés éve: 2018
Joggal vetődhet fel a kérdés, mi inspirálhat bárkit is arra, hogy a halállal és annak történeti hátterével foglalkozzék, azaz a szükségszerű és elvárható minimumon túl önszántából merüljön el e témakörben? Mert szakirodalmi áttekintés nélkül is nyilvánvaló, mára az elmúlás ténye tudatunk legporosabb zugába került, a privát szféra olyan szegletébe, mely szégyellnivaló, szalonképtelen, s szinte követeli magának a közhellyé degradálást. Nos, akkor mégis miért a tanatológia? A válasz bizonytalan, de megfogalmazható: azért, mert a sarokkövek mindig izgalmasak, a csontig ható rémületet feldolgozni pedig csak úgy lehet, ha szembemegyünk vele.
Minden elkötelezett "kutyás" pontosan tudja magáról, hogyan képes
hosszasan mesélni kedvence bájairól, szokásairól, mókás és időnként
bosszantó dolgairól. A könyvben rajongásunk tárgya (áldozata?) mesél
arról, ő hogyan látja mindezt. A világot, benne önmagát, minket, és azt a
bonyolult köteléket, mely láthatatlanul fűz bennünket egymáshoz.
Megtörtént eseményeket feldolgozó, keserédes felnőttmese ez, egy német
juhászkutya megindító vallomása, melyet ajánlok mindenkinek, aki szereti
a kutyákat, és annak is, aki nem. Hátha...
Megjelenés éve: 2009